Középpontban a korai tesztelés
A kisiskolások szűrővizsgálatai és tesztelései évek óta vita tárgyát képezik Norvégiában. Egyesek szerint ezek a tesztek hasznosak a tanulási nehézségekkel küzdő diákok kiszűrésében, vagy akár abban, hogy a gyerekek jobban összpontosítsanak, ambiciózusabbak legyenek. Sok kritikus viszont attól tart, hogy a versenyeztetés károsíthatja a diákok mentális egészségét, túlzott stresszt és eredménycentrikus szemléletet hozhat az iskolai életbe.
A kutatók két évfolyam diákjait követték végig (összesen kb. 7500 tanulót), akiknek 2016 és 2018 között két, illetve három viszonylag nehéz matematikateszten kellett részt venniük. Ezekben az években az iskolák nem használtak osztályzatokat, házi feladatokat vagy hivatalos értékeléseket – vagyis kivételes lehetőség kínálkozott annak feltárására, hogy mi történik, ha egyszer csak megjelennek a tesztek egy amúgy tesztmentes környezetben.
Nincs hatás a későbbi eredményekre
A kutatás egyik legfőbb következtetése, hogy akár két-három, viszonylag nehéz teszten is átesik egy kisiskolás, a későbbi országos számolási teszteken nem teljesít jobban. Mindegy, hogy fiúkról vagy lányokról, eltérő családi háttérről vagy iskolázottságú szülőkről beszélünk, a tesztek nem adtak előnyt egyik csoportnak sem.
A tanulók iskolai jólléte sem változott jelentősen. Vagyis a feltételezett stressz és nyomás nem gyakorolt kimutatható káros hatást a közérzetükre. Sőt, a kutatók néhány enyhe, pozitív elmozdulást is azonosítottak: főleg a lányok számoltak be jobb tanár–diák kapcsolatról, erősebb bevonódásról. Ez viszont nagyon gyenge tendencia maradt.
Semmi varázslat
Vagyis nincs csodaeszköz: a korai tesztelés nem javítja látványosan a matematikai teljesítményt, és a diákok jóléte is változatlan marad. Bár kevesen hagytak fel a szűrőtesztek alkalmazásával, a kutatók szerint ezek legfeljebb arra jók, hogy felismerjék a lemaradókat, akiknek még fiatalon könnyebb segíteni, mint éveken át nyűglődő tizenéves korban.
A következmények beláthatatlanok lehetnek, ha a teszteredményeket nem megfelelően használják: hosszú távú fejlődés akkor érhető el, ha a tanárok érdemben, a gyakorlatban hasznosítják a felmérésekből származó információkat, például a tanítási módszerek igazítására.
Kelet-Ázsia példája sem követendő
Más országok, például Japán, már egészen fiatalon intenzíven tesztelik a diákokat, ám így sem születtek olyan kutatások, amelyek egyértelmű okozati összefüggést mutatnának ki a korai tesztek és a későbbi sikerek között. A kutatók szerint nem lehet összehasonlítani egy japán vagy egy norvég nyolcéves teljesítményét és fejlődési útját. Ezért úgy tűnik, a tesztelés önmagában nem vezet jobb tanulmányi eredményekhez.
A tesztelés tényleg szükségtelen?
A tanulmány szerint a tesztek sem ártanak, sem érzékelhetően nem segítenek. A fő kérdés inkább az, mire használjuk a teszteredményeket: lehetőség nyílik-e differenciált oktatásra, vagy pusztán formalitás az egész? Az viszont biztos: a kisiskolásokat a tesztelés nem stresszeli túl, a gyerekek egy részének még csak fel sem tűnik, hogy komoly vizsgán vesz részt.
Vagyis a vizsgálat eredményei alapján a tesztelés nem jelent csodaeszközt a fejlődéshez, de ha okosan alkalmazzák, segíthet időben felfedezni azokat, akiknek tényleg támogatásra van szükségük.
