
A digitális ébredés forradalma
Az LM8560 a digitális ébresztőórákban és ébresztős rádiókban 1985-től egészen 2010-ig szinte szabványos alkatrész volt, és utolsó példányait máig főleg kínai gyártók készítik, bár egyre ritkábban. Piros LED-es kijelzőit az utóbbi években divatból zöld vagy kék LED-ek, illetve LCD-kijelzők szorítják ki. Nem elhanyagolható, hogy amit sok készülékben LM8560 vagy ennek kínai klónjai néven találunk, az gyakran már csak névleg hordozza a legendás japán Sanyo chipet. Eredetileg ez a MOS (Metal-Oxide Semiconductor) technológiájú chip jelentősen csökkentette a digitális órák árát azáltal, hogy szinte minden funkciót egyetlen áramkörbe integrált.
A chip változatait különféle gyártók eltérő előtaggal látták el (például LM a Sanyo, TMS a Texas Instruments esetén), de a lényeget adó logikai felépítés mindenhol ugyanaz maradt. Ma is gyártanak jogtiszta és klónváltozatokat is.
Miért vált legendássá az LM8560?
Az LM8560 az 1980-as évek elején debütált, és páratlan megbízhatósága miatt túlélte a legtöbb társát – olyannyira, hogy időtállónak tekinthető. Felhasználása drasztikusan leegyszerűsítette és olcsóvá tette a digitális ébresztőórák előállítását. Előtte a hasonló készülékek bonyolultabb kvarcvezérlőket, világító fluoreszcens kijelzőket és jóval komplexebb alkatrészeket használtak, melyekkel egy 1980-as évekbeli órarádió ára mai értéken körülbelül 31 000 forint (70 euró) is lehetett – miközben a méretük is jelentősebb volt.
A mikrovezérlők megjelenése előtt a digitális óra nem feltétlenül jelentett elektronikus kijelzőt: sőt, kezdetben a számjegyeket lemezekre nyomtatták, ezeket egy léptetőmotor forgatta. Aztán jöttek a fluoreszcens kijelzők – drágábban –, majd az olcsón előállítható piros LED-ek; ekkor lépett színre az LM8560. Ezzel elég volt LED-ekből felépíteni a kijelzőt és néhány külső alkatrészt illeszteni – az ár, a méret és a tömegtermelés költsége nagyot csökkent.
Az örökélet titka: nem mikrovezérlő
Az LM8560 nem programozható mikrovezérlő, hanem fix logikai áramkörökből – NAND-kapukból, flip-flopokból, komparátorokból, műveleti erősítőkből – áll. Ezáltal nem tartalmaz flashmemóriát, amely hosszú távon adatvesztéssel tönkremehetne, így gyakorlatilag elnyűhetetlen. Míg a modern óramodulok szoftveres hibákkal és öregedő memóriával küzdenek, az LM8560-at nem fenyegeti efféle veszély.
Frekvenciagenerátort sem tartalmaz: az időmérést a váltóáram (50 vagy 60 Hz) hullámainak leszámlálásával végzi. Minden másodperc 50 (vagy 60) hálózati hullám alatt telik el. Noha a hálózati frekvencia tűnhet bizonytalannak, az elektromos művek átlagban nagyon szigorúan szabályozzák, így a hosszú távú pontosság meglepően jó. Ennek köszönhető, hogy az ilyen órát ritkán kell utánállítani.
Az órának nincs szüksége komoly kalibrációra: csak beépítik, és működik, amíg a villamos hálózatból akár egy hullám is érkezik. Még az áramszünetre is gondoltak: a chip automatikusan 9 V-os elemre vált, és ekkor egy helyi RC-oszcillátor igyekszik tartani az időt – igaz, korlátozott, akár 10 százalékos pontossággal. Ezért hosszabb áramkimaradásnál több percnyi eltérés is összejöhet.
Bemutatkozik a trükkös gombkombinációk világa
Az LM8560-nal szerelt ébresztőórák jellemzői: 4 számjegyű piros LED-kijelző, egyetlen beállítható ébresztés, 9 V-os elemtartó, Time, Alarm, Hour, Minute, Sleep, Snooze gombok. Néhány funkció jól el van rejtve: például ha az Alarm és a Sleep gombot együtt nyomod, a másodperceket is mutatja – ilyen gombra külön nem pazaroltak pénzt a gyártók. Más gombkombinációkkal nullázható a másodperc, megállítható az idő (például pontos összehangoláshoz), vagy visszaállítható a teljes óraidő 0:00-ra.
Miközben az alapfunkciók megbízhatóak, a gombok egyszerűsített vezetékezése miatt bizonyos kombinációkra meglepő mellékhatások léphetnek fel: például ébresztésállítás közben véletlenül előreléphet az óra számlálója is. Érdemes tehát odafigyelni beállításkor, nehogy a kelleténél korábban szóljon az ébresztő!
A gyengeség egyben a fő erény
Noha a hálózati áram frekvenciájának ingadozása papíron túlzott pontatlanságot eredményezhetne (akár napi 14 percet is tévedhetne), a valóságban a villamos művek úgy szabályozzák, hogy az eltérések kiegyenlítik egymást. Viszont ha a hálózat minősége gyenge – például ami néha előfordul Közép-Európában –, az LM8560-as órák pontossága csökkenhet. A kvarcalapú órák sem tökéletesek: átlagosan havonta ±30 másodperc hibát is produkálhatnak, noha elméletileg 1 másodperc alatti is lehetne.
Az LM8560 egyik különlegessége még az azonos, jellegzetesen idegesítő, 900 Hz-es sípoló hang, amely minden ilyen órában hallható – ez az RC-oszcillátorból ered. Vicces, hogy sokan nem is tudják, hogy rádióra is be lehet állítani az ébresztőt.
A chip, amely kortalan maradt
Az LM8560 karrierje páratlan a mikroszámítógépes korszakban: drámaian olcsóbbá tette a digitális ébresztőket, minimálisra csökkentette a hibalehetőséget, és az egyszerűség csodájaként negyven év után is üzembiztosan működik. Nem elhanyagolható, hogy a klasszikus, piros LED-es ébresztőórák – főként e chipnek köszönhetően – legendává váltak; és noha ma már modernebb LCD-k vagy okosórák mellett alszunk, az LM8560 neve végérvényesen beíródott a technikatörténetbe.
