Különösen fontos kiemelni, hogy a virágszirmú tengeri csillag (Sunflower sea star) állománya szenvedte el a legnagyobb veszteséget
Ez a faj az Egyesült Államok kontinentális területének déli részén gyakorlatilag már kihalt, míg északabbra több mint 87%-os volt a visszaesés. Ezek az akár egy méteres átmérőjű óriás ragadozók kulcsszerepet töltenek be a tenger ökológiájában: természetes módon kordában tartják a tengeri sünpopulációkat, így azok nem tudják a hínárerdőket káros mértékben pusztítani. Azonban a tengeri csillagok pusztulásával a süngyarmatok robbanásszerűen elszaporodtak, emiatt drámai ütemben pusztulnak a hínáros élőhelyek. Ez különösen veszélyes, mert ezek az élőhelyek nemcsak több ezer fajnak adnak otthont, és alapkövei a helyi gazdaságnak (halászat/turizmus), de védik a partokat a viharoktól, valamint jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg.
Az ellenség azonosítása
Noha sokáig vírusra gyanakodtak, végül a kutatók összevetették a beteg, illetve egészséges tengeri csillagok vérének (szakszóval: coelomic folyadék) összetételét, s egyértelmű különbségként a Vibrio baktériumot azonosították. Laboratóriumi kísérletekben egészséges tengeri csillagokat is megfertőztek a Vibrio pectenicida FHCF-3 törzsével, amely szinte mindegyiküket elpusztította. A betegség gyors lefolyású: először sebek jelennek meg az állatok testén, majd szöveteik percek alatt szétolvadnak.
Következmények és további teendők
Mindez azt jelenti, hogy a Vibrio-járvány nemcsak egyetlen fajt, hanem egész tengerparti ökoszisztémák fennmaradását veszélyezteti. A kiváltó ok pontos azonosítása új lehetőségeket teremt a megelőzésre és a védekezésre, hogy a virágszirmú tengeri csillag (Sunflower sea star) ne tűnjön el végleg, és a hínárosok visszanyerhessék természetes egyensúlyukat – ami számos közösség és tengeri élőlény számára létfontosságú.
