Intenzív verseny Európa legnagyobb hőszivattyúinak piacán
Az Everllence nevű német vállalat szintén óriáshőszivattyúk fejlesztésével foglalkozik, és állításuk szerint valóságos verseny folyik a legnagyobb rendszerek telepítéséért. Ezeknél az eszközöknél ugyanaz az elv működik, mint a háztartási hőszivattyúknál: egy hűtőközeg a víz vagy levegő hőjét gyűjti be, majd sűrítéssel sokszorosára növelik a hőmérsékletét, hogy egész városrészeket elláthassanak.
Ennek köszönhetően ma egyre több város választja a nagy hatékonyságú, környezetbarát hőszivattyús távfűtőrendszereket, amelyek hosszú csővezetékeken keresztül juttatják el a meleg vizet vagy gőzt a lakásokhoz. A folyamatosan növekvő igény egyre nagyobb hőszivattyúk megjelenését eredményezi.
Új technológiák a szénkorszak vége után
Az MVV a szénalapú blokkok leállítása után a meglévő távhő-infrastruktúrára és az erős elektromos hálózatra támaszkodva telepíti az óriáshőszivattyúkat. Az ehhez szükséges, extrém nagy teljesítményű kompresszorok eredetileg az olaj- és gáziparból származnak.
A kivitelezés 2025-ben kezdődik, a két egység együttes, 162 MW-os összkapacitása 2028–29 telén indulhat el. Egy többlépcsős szűrőrendszer megakadályozza, hogy halakat szívjon fel a gép, és előzetes modellezések szerint a Rajna átlaghőmérséklete sem emelkedik majd 0,1 °C-nál többel. A beruházás ára eléri a 200 millió eurót (kb. 78 milliárd forintot), az Everllence szerint maga a nagy teljesítményű hőszivattyúmodul nettó 500 000 euróba (kb. 195 millió forintba) kerül megawattónként, az infrastruktúra pedig még tovább emeli a költségeket.
A dánok és a finnek sem maradnak le
Nemcsak Mannheimben rohamozzák az extrém méretű berendezések piacát: Dániában, Aalborgban az Everllence már egy még nagyobb, 176 MW összteljesítményű rendszeren dolgozik, ahol négy, egyenként 44 MW-os modul épül. Ez várhatóan 2027-ben kezdi meg működését, és a város összes fűtésigényének csaknem harmadát fedezi majd.
A 44 MW-os egységeket már használják egy korábbi, esbjergi projektben is, ott azonban csak 35 MW-os teljesítményen futnak. Az óriási, akár 200 000 köbméteres forróvíz-tárolók tovább növelik a hálózat rugalmasságát: amikor magas az áramár, a tárolóból elégítenek ki igényeket, a szivattyúkat pedig leállítják.
Helsinkiben, ahol a tenger túl sekély a közvetlen vízkivételhez, a hőszivattyús távfűtés mellett biomassza-erőműveket és elektromos kazánokat is telepítenek a több mint 1 400 km hosszú hálózatra, amely a finn főváros lakásainak 90 százalékát lefedi.
Távhő majdnem mindenre – kihívások és lehetőségek
A hőszivattyúk ritkábban használják a levegőt hőforrásként, de hidegebb városokban is sikerrel alkalmazzák ezt a megoldást, például Helsinkiben. A levegőből kinyerhető energia azonban korlátozott, ezért itt gyakran kiegészítésként elektromos kazánokat is bevetnek, amelyek be tudják fogadni a felesleges villamos energiát, így segítve az áramhálózat stabilizálását is.
Az Egyesült Királyság le van maradva a kontinenshez képest, de például Exeterben is készül három, egyenként 4 MW-os levegő–víz hőszivattyúval működő hálózat, amely 2028-ban indul.
Keith Baker, a Glasgow Caledonian University kutatója szerint az elhagyott bányák vizeinek stabil hőmérséklete ideális hőforrás lehetne, különösen az ipari múlttal rendelkező vagy vidéki régiókban, ahol elegendő hely áll rendelkezésre a nagy méretű rendszerek és a tárolók telepítéséhez.
