Kiemelt fák: nemcsak élőhely, hanem szénraktár is
A meghagyott fák kiválasztása során gyakran az ökológiai értékük játszik szerepet – például a beteg, pusztuló vagy sérült élő fák, illetve a korhadó vagy elhalt fatörzsek, amelyek kiváló mikroélőhelyeket teremtenek. Fontos azonban, hogy ezek az „élőhelyfák” gyakran hajlamosak az összeomlásra, ezért gondoskodni kell egészséges utánpótlásról is. Ráadásul az önmagában faunabarát szemlélet nem feltétlenül biztosítja a hosszú távú szénmegőrzést és az ökoszisztéma ellenálló-képességét.
Miért fontosak a „kivételes fák” (exceptional trees)?
Friss kutatások szerint érdemes lehet egy szűk, különösen robusztus, vastag koronájú, egészséges vörösfenyő-csoportot véglegesen kijelölni és megőrizni az erdőgazdálkodás során. A vizsgálatot Kalifornia bemutató állami erdeiben végezték a parti mamutfenyőn (Sequoia sempervirens, angolul coast redwood). Minden vizsgált helyszínen megtalálták a koronaszint fölé emelkedő, kivételesen széles ágrendszerű matuzsálem példányokat, amelyeket közeli, „tipikus”, kevésbé feltűnő fákkal hasonlítottak össze. Ezekből évgyűrűmintákat vettek a növekedési múlt feltárása érdekében, továbbá 20 méteres körzetben minden szomszédos fa törzsátmérőjét és koronaméretét is felmérték.
Modern légifelvételekkel, LIDAR technikával is dolgoztak, melynek algoritmusaival az átlagosnál jóval impozánsabb TAO-koronákat (Tree Approximate Objects) tudták azonosítani. Így pontos képet kaptak az egyes kiemelkedő fák biomasszájáról, és megállapították, hogy ezek a példányok kötik meg a legtöbb szén-dioxidot.
Az óriások eloszlása és jelentősége
A jelenlegi vizsgálatokból kiderült, hogy a vörösfenyő-erdők nagy részén elsősorban kisebb fák találhatók, az átlagos biomassza pedig csupán töredéke az érintetlen erdők értékének. Az igazán kivételes, idős vörösfenyők általában évszázadokkal idősebbek környezetüknél, több kitermelési hullámot túléltek, sőt a kivágásokat követően gyorsabban is növekedtek. Ezeket az óriásfákat többnyire topográfiai mélyedésekben, patakmedrek közelében találjuk, ahol a vízellátottság és a szabályozás miatt (Kaliforniában Watercourse and Lake Protection Zones – WLPZ) kevesebb fa esik kitermelés áldozatául. Emiatt ezekben a védett sávokban található a legtöbb nagy fa, így a biomassza térbeli eloszlása erősen egyenetlen.
A felmért erdőterület kétharmadán alig akad ilyen óriásfa, ezekben az állományokban a biomassza kevesebb mint 10%-a az egykori, érintetlen vörösfenyő-erdők értékének. Történelmi adatok alapján korábban mindenütt sokkal nagyobb és idősebb fák uralták a tájat.
Mit tehetünk a jövő erdeiért?
Ha hosszú távú cél a szénmegőrzés és az ökoszisztéma ellenálló-képességének növelése, akkor a nagy, egészséges vörösfenyők végleges megtartását a védett zónákon kívül is támogatni kell. Ezek a fák az idő előrehaladtával egyre több, rothadásnak ellenálló szívfát termelnek, így évszázadokon, sőt évezredeken át képesek szén-dioxidot tárolni. Már néhány ilyen óriás megléte is látványosan növelheti az erdő karbonkészletét hektáronként.
Az óriásfák hálózata ráadásul javítja az élőhelyek közötti kapcsolatokat is: bár az alapvetően másodlagos (kitermelt) vörösfenyő-erdők élővilága kevéssé változatos, a nagy, jól megvilágított lombkoronákban rendkívül sokszínű mikroélőhelyek jönnek létre, amelyek akár tűzvészek után is évszázadokon át életmentők maradnak.
Tartós megőrzés és ösztönzők
Lényeges, hogy a kiemelt fák végleges védelme nem zárja ki a faanyagkitermelést: szelektív fakitermelés mellett ezek az óriások megmaradhatnak. A földtulajdonosoknak azonban anyagi ösztönzőkre lehet szükségük ahhoz, hogy valóban „örök életű” fákat őrizzenek meg, hiszen lemondanak a rövid távú bevétel egy részéről.
Ennek különös jelentősége van a vörösfenyő esetében, amely kivételes ellenálló-képességével akár 2000 évig is élhet, és 100 méternél is magasabbra nőhet. Jelenleg a vörösfenyő-erdők több mint 95%-át kivágták, a fennmaradó állomány biomasszája pedig csak töredéke az egykorinak.
A kiemelt fák végleges kijelölése biztosítja, hogy a jövő erdei is őrizzenek gigászi példányokat, melyek nemcsak szén-dioxidot kötnek meg, hanem a klímaváltozással is dacolnak. A módszerek – légifelvétel LIDAR-ral és terepi felmérés – már adottak: most itt az idő, hogy ezeket a kiemelkedő fákat valóban a jövőnek hagyjuk örökül.
