Középkori játékból született rejtjelezés
A Naibbe nevű titkosírás egy közel 700 éves olasz kártyajáték után kapta a nevét, és véletlenszerűen, kockadobással bontja fel az olasz vagy latin szavakat kisebb elemekre. Ezután minden betű vagy betűpár egy kártyahúzással, hat különböző táblázat egyikéből kap új, furcsa jelet, így a mondat végül a Voynich-kéziratra jellemző szavakat és szóképeket eredményez. Lényeges szempont, hogy a Naibbe szimulált szövegének statisztikája szinte megegyezik az eredeti kéziratéval: a karakterek gyakorisága, a szóhosszúságok és még a különös, kódolt „nyelvtani szabályok” is felismerhetők.
A legendás kézirat titkai
A Voynich-kézirat mintegy 38 000 szóból áll, olyan különös jelekkel írva, amelyeket sosem sikerült megfejteni. A kéziratot Wilfrid Voynich nevű könyvgyűjtő vásárolta meg 1912-ben, ma a Yale Egyetemen őrzik. Így a Voynich-kézirat a legkülönlegesebb rejtélyek közé tartozik, amely egyszerre gyönyörködtet különös, bizarr növény- és alkímiai ábrázolásaival, csillagászati és mitológiai rajzaival, valamint „biológiai” jeleneteivel, ahol meztelen nők fürdőznek.
Noha egyesek szerint az egész csak egy ügyes középkori átverés, amelynek semmi jelentése nincs, többen kitartanak amellett, hogy létezik valódi megoldás, és kódolt üzenetet rejt a szöveg. Egy idő után még a legmodernebb MI-alapú kódtörési kísérletek is kudarcot vallottak, ami tovább növelte a mítoszt.
Új eljárás, régi kérdések
A Naibbe-módszer egyik fontos előnye, hogy teljesen középkori körülmények között is működhetett volna. A dobókocka és a kártya akkoriban is ismert és elterjedt eszköz volt, így a rejtjelezés kézzel is könnyedén kivitelezhető maradt. Greshko kutató szerint, bár a módszer nem ad teljes egyezést az eredeti kézirattal, az eltérések rámutathatnak arra is, milyen extra szabályokat alkalmazhattak az évszázadokkal ezelőtti szerzők.
A rejtélyt kutató szakértők, köztük egy korábbi műholdmérnök, aki világhírű a témában, értékelik a Naibbe-módszert, de hangsúlyozzák: senki sem állítja, hogy pontosan így írta volna valaki a Voynich-kézirat szövegét. Ez pusztán egy működő példa arra, hogyan lehet hagyományos szöveget szinte felismerhetetlenné tenni.
Az igazi megoldás még várat magára
Lényeges szempont, hogy a kutatók sem tudnak egyértelműen dönteni: a Voynich-írás értelmes nyelv-e vagy csupán egy középkori tréfa. Sokan úgy vélik, ekkora munkát senki nem vállalt volna puszta szórakozásból, mások szerint épp ez az, amiért érdemes újra és újra nekifutni. Így a Voynich-rejtvény továbbra is várja a megfejtését – modern technológia ide vagy oda.
