Nikomédia tragédiája
358. augusztus 24-én hatalmas földrengés rázta meg Nikomédia városát Kis-Ázsiában. Az eseményről Ammianus Marcellinus részletesen beszámolt: a város és környéke teljesen összeomlott, a házak a hegyoldalról egymásra zuhantak, a pusztulás hangja messzire hallatszott. Az áldozatok nagy részét azonnal megölte az omlás, másokat a leomló tetők közé zárva éhhalál várt. Döbbenetes jelenetek játszódtak le a romok alatt, ahol törött fejű, amputált végtagú túlélők a halál és az élet határán lebegtek – a legtöbbjükön a segélykiáltások ellenére sem tudtak segíteni.
Híres ókori katasztrófák
Nikomédia azonban nem volt az egyetlen ókori város, amelyet katasztrófa sújtott. Kr.e. 464-ben Spártát olyan földrengés rázta meg, amelyről úgy vélték, nagyobb volt minden korábbinál. Pauszaniasz szerint a rengés számos szakadékot nyitott a lakedaimóni földön, hegycsúcsokat döntött le, és csupán öt házat hagyott épen a városban. Kr.e. 373-ban a tengerparti Heliké és Burisz városait cunami pusztította el, örökre a hullámok alá süllyesztve őket. Egy névtelen görög költő költőien írta le, ahogy a városfalakat vastag tengerimoha borítja a mélyben.
Az egyik leghíresebb cunami Kr.u. 365. július 21-én történt Észak-Afrika római uralta tengerpartján. Egy hajnali földrengést követően a tenger visszahúzódott, felfedve a mélységben rekedt tengeri lényeket, majd hatalmas erővel visszazúdult. Az árvíz áldozatainak száma több tízezerre rúgott. A hajóroncsokat a hullámok épületek tetejére, sőt, olykor 3 kilométerre a szárazföld belsejébe sodorták. A rengéseket gyakran a bika bőgéséhez vagy fegyvercsörgéshez hasonlító félelmetes hangok kísérték.
Mítosz és tudomány az okokról
Az ókoriak többféleképpen magyarázták a földrengések és cunamik eredetét. Sokan Poszeidónnak, a tenger, a földrengések és a lovak istenének tulajdonították e katasztrófákat – ezért áldozatokat ajánlottak fel neki, hogy megszelídítsék haragját. Akadtak azonban, akik inkább természeti magyarázatokat kerestek. Anaximenész filozófus például úgy vélte, hogy a földfelszín alatt hatalmas tömegek mozdulnak el, omlanak össze, ez idézi elő a rengést és a szökőárat is, amikor a lehulló föld súlya a vízbe zuhan.
Védtelenül a természet erejével szemben
A technikai fejlődés hiányában az ókori görögöknek és rómaiaknak szinte semmilyen eszközük nem volt e jelenségek előrejelzésére vagy kezelésére. Bár Thalész állítólag egyszer sikeresen megjósolt egy földrengést egy kút vízállása alapján, a tömegeknek együtt kellett élniük a természeti csapások elkerülhetetlenségével. Egy névtelen szerző összegzése szerint a földrengések, esőzések, árvizek és a tenger előretörései mind-mind a földi lét szerves részei.
A fentiek fényében, noha napjainkban már sokkal többet tudunk a földrengések és cunamik működéséről, s részben fel is tudunk készülni rájuk és a helyreállításra, teljesen kivédeni őket még ma sem tudjuk. Az emberiség örök sorsközösségben marad ezekkel a természeti erőkkel.
