Temetkezési szokások és titokzatos csatornák
A halottakat többnyire egy fából ácsolt máglyára helyezték, amelyet egy négyzet alakú gödör fölé állítottak. Az égetés során a szerkezet összeomlott, a csontok kifehéredtek, eldeformálódtak, az üveg megolvadt, a bronz eltorzult, a kerámiákat pedig füst borította be. A temető különlegessége, hogy a sírok körül – a tiszteletadás jeleként – egykori amforákból készült csatornákat alakítottak ki, amelyeken keresztül bort, sört vagy mézsört öntöttek a halottakért.
Szokatlan sírfelépítés és társadalmi sokszínűség
Az olbiai sírokban a hamvakat gyakran nem urnában, hanem kis halmokban vagy múlandó tárolókban helyezték el, ami a város lakosságának társadalmi vagy kulturális sokszínűségére utalhat. A családok a csatornákon át a római halotti ünnepeken – például a Feralia vagy a Lemuria alkalmával – „táplálhatták” elhunyt szeretteiket. Az új felfedezések rávilágítanak arra, mennyire sokszínűek és összetettek voltak az ókori temetkezési rítusok, amelyek ma is rengeteg rejtélyt tartogatnak.
