Mi is az a nanoműanyag?
A kutatók nanoműanyagnak nevezik azokat a műanyagrészecskéket, amelyek átmérője kisebb, mint 1 mikrométer – vagyis a hajszál vastagságának töredéke. Ezek szinte mindenhol megtalálhatók, könnyen sodródnak a vízben, mozgásukat a hőmozgás és a vízmolekulákkal való ütközéseik határozzák meg, nem pedig a nehézségi erő. A mikroműanyagok ennél nagyobbak, de még így sem haladják meg az 5 milliméter átmérőt. A kutatásban a leggyakoribb műanyagtípusokat – PET, polisztirol (PS) és PVC – azonosították minden vizsgált óceáni zónában, átlagosan 18 mg/m³ koncentrációban. Ez csak az Atlanti-óceán felső rétegében 27 millió tonna szennyezést jelent. Ugyanez a mennyiség világszinten, a látható úszó műanyagszemétre vonatkozóan, körülbelül 3 millió tonnát tesz ki – az igazán veszélyes nanoműanyag mennyiségét korábban ilyen pontosan senki sem mérte.
Hogyan zajlottak a mérések?
A kutatócsoport a Pelagia kutatóhajóval 2020 novemberében járta be az Atlanti-óceán különböző térségeit: mintát vettek a szubtrópusi áramlatrendszerből, a nyílt óceánból, valamint az európai szigetvilág peremén, három különböző mélységben – 10 méternél, 1000 méternél, illetve 30 méterrel az óceánfenék felett. A mintákat szűrőkön vezették át a mikroműanyagok eltávolítása érdekében, majd hőkezeléssel és speciális tömegspektrometriás vizsgálattal elemezték, milyen műanyagokat tartalmaznak. Meglepő módon a polietilén (PE) szinte teljesen eltűnt, pedig ez az egyik leggyakoribb műanyag: vagy az óceán fenekére süllyed, vagy gyors kémiai átalakuláson megy keresztül.
Miért veszélyesek a nanoműanyagok?
A nanoműanyagok könnyen bejutnak a tengeri planktonokba – a tengeri tápláléklánc legaljára. Ezek a mikroszkopikus részecskék átjutnak a sejtfalon, így bekerülhetnek a halakba, majd az emberi szervezetbe is. Míg a nagyobb műanyagok mechanikai sérülést vagy fulladást okoznak az állatvilágnak, a nanoműanyagok toxikus hatásuk révén már sejtszinten is mérgezőek. Ez sokkal ijesztőbb, mint amit eddig a mikroműanyagok kapcsán feltételeztünk.
Mit lehet tenni?
A következő, és várhatóan utolsó nemzetközi egyeztetés a műanyagszennyezés visszaszorításáról augusztusban kezdődik Genfben. A legfontosabb javaslat egy globális műanyaggyártási korlát bevezetése, amelyet azonban több ország – különösen az olaj- és gázexportból élők – hevesen ellenez. Minden szakember egyetért abban, hogy a valódi megoldás csak a műanyaggyártás csökkentése lehet. Amíg nem zárjuk el a műanyag csapot, a nanoműanyag terjedését sem lehet megállítani.
