
Kockázatok az egyedi azonosításban
Bár technikai szempontból a ZK-alapú digitális azonosítók segíthetnek a közösségi oldalak, szavazások és egyéb internetes szolgáltatások védelmében, alkalmazásuk lényegében mégis egy személy – egy fiók rendszert hoz létre. Ez azt jelenti, hogy a való világban használt álneves, többfiókos védelem gyengülhet: minden tevékenység könnyebben összekapcsolhatóvá válik egyetlen nyilvános identitás alatt. Vészjósló példaként Buterin azt említette, hogy egyes amerikai kormányzati szervek már nyilvánossá tették közösségi oldalaikat, hogy ellenséges tartalom után kutassanak. Egy digitális személyazonosító esetén, még ha nincs is látható kapcsolat a fiókok között, a kormányzat – vagy bármely hatóság – kényszerítheti az embert, hogy felfedje minden online tevékenységét.
Többes identitás, nagyobb védelem
Buterin szerint a megoldást a pluralista azonosítási rendszerek jelentik, amelyeknél nincs kizárólagos kibocsátó hatóság – sem ember, sem intézmény, sem platform. Ezek lehetnek explicit módon, például amikor a felhasználót már ellenőrzött személyek ajánlják tovább, vagy implicit módon, amikor több különböző rendszerrel igazolható a személyazonosság. Szerinte ez a járható út a jövő felé. Buterin ideálisnak tartaná, ha az egy személy – egy digitális identitás projekteket végül össze lehetne kapcsolni a szociális-hálózat-alapú megközelítéssel, elkerülve a totális beazonosíthatóság veszélyét.