A hardvercsere igazi pénznyelő
A legnagyobb költséget mégsem az energia vagy a földterület jelenti, hanem az öt évenkénti teljes hardvercserét megkövetelő, gyors technológiai elavulás. A speciális gyorsítókkal szerelt szerverparkok életciklusa rövidebb, mint valaha: a hardver öt év után megy a kukába, akkor is, ha tökéletesen működne – hiszen a teljesítmény és a kapacitás ugrásszerűen fejlődik, a pénzügyi leírások pedig csak kullognak utána.
Fenyegető gazdasági veszélyek
Az MI‑szereplőket, például a felhőóriásokat, most már nem az áram vagy a telekárak nyomják agyon, hanem a folyamatos, egyre drágább hardverfrissítés. A hagyományos adatközpontokhoz képest az igények már most egészen más léptéket öltenek, és ezek a szuperlétesítmények minden újabb frissítéssel emelik a tétet. Ehhez éves szinten több ezer milliárd forintos nyereségre lenne szükség, hogy egyáltalán nullán maradjanak.
Technológiai köd és túlzott elvárások
Az MI‑előretörés mögött inkább a verseny, mintsem a valódi technológiai szükségszerűség húzódik meg. Miközben egyre nagyobb MI‑kampuszokat terveznek, nincs reális esély arra, hogy ezek a következő generációs hardverrel valódi általános intelligenciát eredményezzenek – hacsak nem történik alapvető áttörés a tudásintegrációban. Közben a rövidülő leírási idők, a szigorodó energiahatárok és a túlzott bevételi várakozások fenyegetően közel visznek a pénzügyi csődhöz: a gazdasági logika egyszerűen lemaradt az MI‑láz mögött.
