A trópusi erdők jelentősége és sérülékenysége
Világszerte kritikus szerepet töltenek be a trópusi esőerdők a klímavédelemben: a Föld erdeiben tárolt szénnek körülbelül a fele itt található, és ezek nyelik el a globálisan kibocsátott szén-dioxid mintegy 20%-át. Ugyanakkor nem biztos, hogy hosszú távon is képesek lesznek megtartani ezt a szerepet, hiszen az ipari mezőgazdaság, főként a marhatenyésztés, komolyan megbolygatta a talaj összetételét, főleg a nitrogén- és foszfortartalmat.
Részletesebben kifejtve: amikor egy erdőt letarolnak, és helyette például legelőt alakítanak ki, a talaj gyorsan elveszíti tápanyagait. Emiatt az újból sarjadó fák fejlődése lelassul, így az erdő csak lassan képes újra szén-dioxidot raktározni.
Mi derült ki a panamavárosi kísérletekből?
A Smithsonian Trópusi Kutatóintézetben (STRI) a kutatók azt vizsgálták, hogy különböző tápanyagokkal — nitrogénnel, foszforral, illetve ezek kombinációjával — hogyan lehet ösztönözni a fák növekedését. Kis parcellákon dolgoztak, amelyek múltja különböző volt: voltak frissen felhagyott legelők, valamint 10, 30 és 600 éves erdők is.
A három hónapos beavatkozás során a frissen felhagyott, mindössze egy éve még legelőként szolgáló parcellákon a fák teljes tömege 95%-kal növekedett a nitrogénes kezelés hatására a kontrollcsoporthoz képest. A 10 éves erdőkben is bő 48%-os növekedést mértek. Azonban a 30 éves és idősebb területeken már alig volt hatása a nitrogénnek, és a foszfor sehol sem jelentett érzékelhető előnyt.
Magyarázatuk szerint a fiatal erdőkben nagyobb az igény a nitrogénre, mivel a talaj még kiégett a korábbi használattól. A kutatók egész évben figyelték a fák törzsvastagságát és szénraktározó képességét is.
Természetes helyreállítás: a nitrogénkötő fák előnye
Arra lehet következtetni, hogy a világ minden trópusi erdejét nem lehet és nem is érdemes nitrogénnel trágyázni. Helyette érdemes azokat a fafajokat visszatelepíteni, amelyek képesek a levegőből nitrogént megkötni, így természetes módon gazdagítják a talajt. A hüvelyes fák például szimbiózisban élő baktériumokkal közösen végzik ezt az átalakítást, gyorsabb növekedést és hatékonyabb szénelnyelést eredményezve.
Ez a stratégia olcsó, fenntartható és természetbarát választ ad az erdőpusztítás utáni talajszegénységre: ha az újratelepítések során több nitrogénkötő fát választanak, az egész ökoszisztéma gyorsabban áll helyre, több szén-dioxidot képes megkötni, és a klímavédelemhez is többet tesz hozzá.
Globális jelentőség: helyreálló erdők mint szénelnyelő rendszerek
Az újabb vizsgálatok megerősítik a régi feltételezést: a trópusokon a talaj tápanyagai, főleg a nitrogén, határozzák meg, milyen gyorsan áll helyre, és mennyi szén-dioxidot képes megkötni az erdő. Eredményük mindenkit meglepett: a regenerálódó esőerdők a globális szénmegkötés oroszlánrészét vállalják. Évi 2,5 milliárd tonna szén-dioxidot nyelnek el, ami a világ erdeinek teljes szénelnyelésének több mint kétharmadát jelenti.
A tartós és nagy léptékű trópusi erdőfelújítás kulcsa a nitrogénkötő fafajok tudatos ültetése lehet, hogy a Föld legértékesebb zöld szénelnyelői hosszú távon is megőrizhessék klímastabilizáló hatásukat.
