Több generáción át tartó szárazságok döntötték romba
Egy nemrég megjelent kutatás négy, egyenként legalább 85 évig tartó nagy aszályt azonosított, amelyek központi szerepet játszottak a civilizáció hanyatlásában. Az Indus-völgyi civilizáció az ókori Egyiptom kortársa volt, és a mai India–Pakisztán határán virágzott. A tanulmány kiemeli, mennyire sérülékeny volt a társadalom a tartós környezeti kihívásokkal szemben.
Az Indus-völgyi civilizáció mintegy 5000–3500 évvel ezelőtt élte fénykorát a mai Pakisztán és északnyugat-India területén, fejlett várostervezéssel, kiterjedt infrastruktúrával és úttörő vízgazdálkodással. Noha ez a társadalom világszínvonalú fejlettséget ért el, hanyatlásának részleteit eddig nehezen tudták feltárni a kutatók.
Melegedés és csökkenő esőzések végzetes kombinációja
A kutatók (Vimal Mishra és társai) a klímamodelleket ősi cseppkövek kémiai lenyomataival és öt tó vízszinttörténetével kombinálták. Ez alapján az elmúlt évezredekben fél Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés mellett 10–20%-kal csökkent az éves csapadékmennyiség. A négy egymást követő, akár az évek 91%-ában is aszályos időszak közül az egyik 113 évig tartott, rendkívüli szárazsággal, ami egybeesett a városi lakosság tömeges elvándorlásával.
A lakosság fokozatosan költözött át a folyóparti régiókba, ahol a vízutánpótlás kiszámíthatóbb volt. Ezek a hosszú aszályok tehát nyomós okot adtak a településszerkezet átalakulására és a civilizáció lassú, egyenetlen hanyatlására.
