Mi is az a dorombolás?
A dorombolást két fő jellemző alapján lehet beazonosítani: egyrészt az alapján, hogy az állat milyen helyzetben adja ki, másrészt a mögötte lévő élettani mechanizmus szerint. A macskák nemcsak boldogságukban, hanem idegesség, fájdalom vagy stressz idején is dorombolhatnak. Már újszülöttként is elkezdik: anyjuk és ők is dorombolással segítenek egymás megtalálásában, és a szoptatás során is ezt hallhatjuk tőlük.
Az igazi különlegesség a mechanizmusban rejlik: dorombolás során a macska gégeizma rezeg befelé és kifelé lélegzés közben is – itt található az emberi hangszalag is. Ellentétben más hangokkal, a dorombolás belégzésnél és kilégzésnél egyaránt folyamatos, ez teszi igazán állandóvá a hangzást.
Melyik állatfaj tud még dorombolni?
A házimacska (Felis catus) nincs egyedül a dorombolás képességével, hiszen számos más vadmacskafaj, például a gepárd, a puma, a szervál és a hiúz is képes hasonló hangot kiadni. Az oroszlán, a tigris, a jaguár és a leopárd viszont nem tud igazi dorombolást produkálni, ők inkább üvöltéssel kommunikálnak – erről a gégéjük eltérő felépítése tehet.
A macskaféléken kívül egyetlen más, távoli rokon, a genet (Genetta nemzetség) is képes belégzéskor és kilégzéskor dorombolni. Ezek a macskaszerű, mangusztaalkatú ragadozók hosszúkás testtel és hegyes pofával igazán aranyosak. Legalább két genetfajról bizonyították már a dorombolást, de valószínűleg több is képes rá.
Dorombolás, vagy mégsem?
Igazi dorombolást tehát csak a macskafélék és a genet tudnak. Ha azonban tágabban értelmezzük a fogalmat, sok állat produkál „dorombolásszerű” zajt. A mosómedvék (Procyon lotor) például gyakran adnak ki doromboló hangokat – főleg kölyökkorban, amikor az anyjukkal vannak. Szakértők szerint ezek a hangok nagyon hasonlítanak a macskadorombolásra, bár teljesen eltérő mechanizmus áll mögöttük. Náluk a hang gyakran a csivitelés és a nyálelválasztás együttese.
Számos más emlős is képes elégedettségét vibráló hanggal kifejezni: egyes nyulak például a fogukat csattogtatják, aminek hangja a dorombolásra emlékeztető zöngét ad; denevérek is kiadhatnak hasonló hangokat, amikor megbíznak a gondozójukban; a keleti szürke mókus (Sciurus carolinensis) anya-kölyök párosa is dorombolásszerű vihegést hallat.
Még pókok – például a Gladicosa gulosa nevű farkaspók – is képesek testük speciális részét ütemesen összeütni, így ciripeléshez hasonló „dorombolást” produkálva.
Mégis, ki a dorombolás bajnoka?
Bár számos állat produkál dorombolásra emlékeztető hangokat, a legtöbb tudós szerint a szűkebb meghatározás alapján a házimacska és néhány rokonfaja valóban különleges. Az igazi dorombolás – a folyamatos rezgés belégzésnél és kilégzésnél – továbbra is főként a macskafélék kiváltsága. A dorombolás tehát valóban egyedi, macskás tulajdonság, így joggal lehetünk büszkék kedvenceinkre, ha a közelükben halk, elégedett zümmögést hallunk.
