Háromdimenziós idő: Hogyan képzeljük el?
A háromdimenziós idő úgy képzelhető el, mintha három független “időirány” létezne – hasonlóan ahhoz, ahogy a térben az X, Y, Z tengelyek mentén mozgunk. Ha elképzelsz egy utat, amin előre sétálsz (ez a megszokott idő), létezhet egy másik, keresztben futó ösvény is, amelyen ugyanannak a napnak egy alternatív változata játszódhat le. Ha erre a keresztútra lépsz, az adott időpillanat egy másféle “kimenetelét” éled meg anélkül, hogy előre vagy visszafelé kellene haladnod a hagyományos időben. A harmadik irány pedig lehetőséget ad egyik alternatívából a másikba való átmenetre.
Matematika, kísérlet, jóslat
A háromdimenziós idővel már többen is kísérleteztek matematikailag, de csak elvont gondolatkísérlet szintjén maradtak. Kletetschka szerint áttörése abban áll, hogy elmélete képes a részecskék tömegének és más fizikai tulajdonságainak kiszámítására, amit több, egymástól független csatornán is lehet ellenőrizni. Ez óriási előrelépés ahhoz képest, hogy a régebbi modellek inkább csak elméleti lehetőségek maradtak. Elmélete szerint továbbra is minden okozatot megelőz egy ok, még akkor is, ha több időirány létezik – csak a matematikai felépítés válik összetettebbé.
A világmindenség nagy egyesített elmélete?
A szokatlan ötlet, miszerint az idő három dimenziója lehet a kulcs, több komoly fizikust is foglalkoztat; köztük Itzhak Bars-t is, aki arra utal, hogy ezek az “idődimenziók” extrém energiák mellett válnak érzékelhetővé, például az Ősrobbanáskor (Big Bang) vagy nagy energiájú részecskekísérletekben.
A legnagyobb kihívás a részecskefizika standard modellje és a gravitáció egységes elméleti leírásának megtalálása. Az előbbi az elektromágnesességet, a gyenge és az erős kölcsönhatást egyesíti, míg az utóbbit Albert Einstein általános relativitáselmélete írja le. E két rendszert eddig nem sikerült összehangolni.
Kletetschka elmélete pontosan adja vissza bizonyos részecskék, például az elektron, a müon és a kvarkok ismert tömegét, és magyarázatot ad arra, miért éppen ezek az értékek. Szerinte a végső egységes elmélet, a “mindenség elmélete” (Theory of Everything) felé vezető út az idő természetének teljes újragondolásán keresztül vezethet. A háromdimenziós idő képes lehet a fizika legmélyebb rejtélyeit egy átfogó, koherens matematikai szerkezetben természetes módon megoldani.
