Így keletkeznek a megavillámok
A villám pontos keletkezése még mindig rejtély, de a tudósok annyit tudnak, hogy a viharokban felgyülemlő, eltérő töltésű régiók között indul meg a mozgás. A különösen hatalmas viharfelhők, főleg a Nagy-síkság (Great Plains) régióiban, néha olyan óriási kisüléseket generálnak, amelyek akár 100 kilométeres távolságot is áthidalnak – ezek az úgynevezett megavillámok. Az eredményeket a NOAA GOES-16 műhold adatainak elemzésével rekonstruálták, és új algoritmusokat vetettek be, hogy a hatalmas villanást elkülönítsék a többi milliónyi villámlástól.
Műholdak, amelyek mindent látnak
A műholdak olyan pontos villámérzékelőkkel működnek, amelyek akár ezredmásodperces pontossággal figyelik, mikor és milyen hosszú utat jár be egy villám. Mindez bizonyítja, hogy a modern technológia forradalmasította a villámlás tanulmányozását: bár a földi műszerek szelektálnak, csak a műholdak segítségével tárulhat fel a teljes kép.
Villám, ami messzire csap: érdemes óvatosnak lenni
Ez a megavillám arra is rávilágít, hogy a villámcsapás sokkal messzebbre elérhet, mint a vihar magja. A friss kutatások emlékeztetnek: ha a villám 10 kilométernél közelebb csap le, jobb, ha villámvédett épületben vagy járműben keresünk menedéket. Bár a leghosszabb villámok rendkívül ritkák, az óvatosság sosem árt, főleg nagyobb viharok idején – a villám akár másodpercek alatt óriási távolságot is megtehet. A tudósok szerint a jövőben még extrémebb villámokat is dokumentálhatunk majd, ahogy gyűlik a jó minőségű műholdas adat.
