
Egyedülálló pillanat a sivatagból
Andrew McCarthy, aki a Sonora-sivatagban állította fel felszerelését, eredetileg egy szokványos ISS-Nap átvonulásra készült. Ám amikor észrevette a híres AR4114 napfolt lobbanását, minden átértékelődött. Rendkívüli szerencse és tökéletes időzítés kellett ahhoz, hogy pontosan a napkitörés előtt, a forró plazmanyelvek kitörésének pillanatában exponálja a képet. Mindössze néhány ezredmásodpercen múlt, hogy a nagy teljesítményű MI-alapú fényképezőgép rögzítse, amint az ISS árnyképe éles kontrasztban suhan át a lángoló napfolton.
Felfoghatatlan méretek, inspiráló látvány
Bár a fotón az űrállomás hatalmasnak tűnik, valójában a napkitörés közel ötször volt szélesebb a Föld átmérőjénél, vagyis meghaladta a 64 000 km-t is. Az ISS-t valójában körülbelül 150 millió km választotta el a Naptól, így az asztronautákat nem érte káros sugárzás. McCarthy szerint a kép inspiráló ereje éppen abban rejlik, ahogy az ember alkotta szerkezet eltörpül a Nap ereje mellett.
Erős napaktivitás, rádiózavar Észak-Amerikában
A jelenséget egy M8,46 erősségű napkitörés okozta, amely átmeneti rádiózavart idézett elő Észak-Amerika felett, ahogy a napból kiszakadó plazma ionizálta a földi ionoszférát 50 km felett. A kitörő anyag egy része koronakidobódásként (CME) három nap alatt érte el a Föld mágneses mezejét, de szerencsére nem okozott jelentős zavart.
Kardashev álmai – Mérföldkő a fejlődésben
A mestermű a “Kardashev álmai” (Kardashev Dreams) címet kapta, ezzel tisztelegve a szovjet csillagász, Nyikolaj Kardasev előtt, aki a civilizációk technológiai fejlettségét osztályozó rendszert javasolt. McCarthy szerint az ilyen fotók mutatják meg, hogy az emberiség a végtelen univerzum kapujában áll – a technológiai fejlődésnek pedig csak a csillagos ég szab határt.
A sivatagi kihívások és MI-trükkök
A tökéletes fotó elkészítése nem kevés technológiai bravúrt és leleményességet igényelt. A déli hőségben a nagy távcsövek és az elektronika rendszeresen túlmelegedtek, a hőingadozások miatt torzult a lencserendszer. McCarthy ezért jégtasakokat rögzített a kamerára, és hőtükröző fóliával védte a felszerelést – éppen csak működőképesen tartva a precíziós MI-t. Kitartása busásan megtérült: végre elkészíthette azt a képet, amelyre hosszú évek óta várt.