
Az erdők eltűnésétől a feltámadásig
Az európai gyarmatosítást megelőzően a keleti régiók szinte teljes egészében mérsékelt övi erdővel voltak borítva. Azonban a 18. század végétől a 20. század elejéig az intenzív fakitermelés és a mezőgazdasági terjeszkedés rendkívüli, helyenként 90%-ot is meghaladó erdőveszteséget okozott. Csak az 1930-as években indultak meg komolyabb erőfeszítések az erdők helyreállítására: elhagyott, rosszabb minőségű szántóföldeket telepítettek újra fákkal, így közel egy évszázadon át tartó, lassú erdőnövekedés kezdődött el, és több mint 388 000 km²-en éledt újjá a lombkorona.
Mégis, ennek a rendkívül gyors és átfogó tájformálásnak a hatásai csak most válnak egyre világosabbá. Az 1900 és 2000 közötti száz évben, amikor az észak-amerikai átlaghőmérséklet 0,7°C-kal nőtt, a keleti partvidéken és a délkeleti államokban ezzel szemben 0,3°C-os lehűlés zajlott, a legerőteljesebb változásokat a délkeleti régióban mérték.
Fák, mint természetes légkondicionálók
A kutatók most bizonyították, hogy a keleti erdők mai állapota évente 1–2°C-kal csökkenti a felszín hőmérsékletét, leginkább nyáron és a nap legmelegebb szakában, amikor a fák árnyéka és párologtatása révén akár 2–5°C-kal is mérséklik a forróságot. Lényeges, hogy ez a hűtőhatás nemcsak a talajon, hanem a közvetlen felszín feletti levegőben is kimutatható, ahol délidőben 1°C-os lehűlés is mérhető.
Az is kiderült, hogy a jelenség nemcsak az erdőben, hanem annak közvetlen közelében is érvényesül: az újraerdősített területektől akár 300 méter távolságban is érezhető a hűvösebb mikroklíma. Ugyanakkor más tényezők, például a mezőgazdasági öntözés, szintén befolyásolhatták a hőmérséklet csökkenését, tehát a teljes hatás összetettebb.
Miért ilyen fontos az újraerdősítés?
Összességében elmondható, hogy az erdők újratelepítése nemcsak a szénmegkötés miatt döntő jelentőségű, hanem regionális szinten az éghajlat hűtésében is kulcsszerepet kapott. Eredményeik révén a kutatók kiemelik: a fásítás nemcsak a klímaváltozás mérséklésének, hanem a klímához való alkalmazkodásnak is eszköze lehet. Ugyanakkor ez nem mindig univerzális megoldás: más éghajlati övezetekben, különösen a hóval fedett boreális régiókban az erdősítés épp ellenkezőleg, melegítő hatást válthat ki. Az is előfordulhat, hogy az erdők befolyásolják a csapadékot vagy a felhőzet kialakulását is.
Lényeges hangsúlyozni, hogy bármilyen erdősítési vagy tájhasználati beavatkozás előtt alaposan mérlegelni kell a régió specifikus adottságait. Így az erdők újjászületése a keleti USA-ban egyfajta természetes légkondicionálóként működve tanulságos példát mutat arra, miként alakíthatja át egy táj ökológiai helyreállítása a helyi klímát.
