A gravitáció makacs kívülálló – a nagy egyesítés nyomában
A standard modell három kölcsönhatást már sikeresen ír le, de a negyedik, a gravitáció továbbra is kilóg a sorból. Nemcsak az a gond, hogy a gravitáció rendkívül gyenge a többi erőhöz képest, hanem hogy teljesen eltérően írható le: Einstein szerint a téridő geometriáját fejezi ki, míg a részecskefizika a kölcsönhatásokat kvantumrészecskék révén modellezi. A fizikát egyesítő nagy elmélet keresése során Gross a húrelmélethez fordult – ez a tudomány új szintje, ahol már magát a téridőt is újra kell értelmezni. A válaszokat keresők ma már nemcsak az anyag szerkezetének, hanem a téridő alapjainak átalakításán is dolgoznak. Ezek a méretek szédítően aprók, 1,6×10^-35 méteres Planck-hosszak és felfoghatatlanul nagy energiák tartományai, ahol a közönséges téridő fogalmának sincs értelme.
Kódolt jövő a világegyetemben – de van-e idő rá?
Bár a tudomány drámaian fejlődik, a helyzet mégsem biztató: a következő nagy áttöréshez elmélet és gyakorlat között szinte áthidalhatatlan a szakadék. Az extrém parányi mérettartományok és hatalmas energiaszintek miatt az új elméleteket szinte lehetetlen kísérletileg igazolni a jelen technológiákkal. A fizikusok ugyan reménykednek, de David Gross szerint a valódi akadályt már nem is a tudományos nehézségek, hanem az emberi élettartam, pontosabban az emberiség hátralévő ideje jelenti.
Gross szerint annak az esélye, hogy bárki, aki ma él, 50 év múlva is életben lesz, kifejezetten csekély. Nemcsak öregedésről vagy betegségekről van szó; a helyzet drámaian alakult: a legfőbb veszélyt manapság a nukleáris háború jelenti, amely egyre valósabb veszély a növekvő feszültségek, a fegyverkezési verseny, az egyeztetések hiánya és az automata fegyverrendszerek elterjedése miatt.
A pusztulás valószínűbb, mint a nagy egyesítés
Gross durva becslése szerint jelenleg évente nagyjából 2% az esélye egy atomháborúnak, ami matematikailag 35 éves várható hátralévő időtartamot ad az emberiségnek. Ez a valószínűség tragikusan magas: még a hidegháborús korszakban sem volt ilyen rossz a helyzet. A mostani 2% minden egyes évben újra jelentkezik – így az emberiség fennmaradásának esélye száz év múlva már alig mérhető. Miközben a világban kilenc ország rendelkezik atomfegyverrel, a stratégiai szerződések felbomlottak, a normák leépültek, az automatizált fegyverek, sőt már MI-rendszerek is döntésközelbe kerültek, az egymást átfedő konfliktusok bonyolultabbá teszik a helyzetet, mint bármikor korábban. Nincs egyetlen fő ellenség, hanem bonyolult, kiszámíthatatlan hálózat jellemzi a nemzetközi viszonyokat.
Emberi tényezők, MI és a jövő kérdése
A modern vezérlés és haditechnika egyre inkább kiszervezné az emberi döntést az MI-nek, mert egy rakétaháború esetén néhány perc alatt kell végzetes döntéseket hozni. De jól látszik: az MI nem tévedhetetlen. Egyetlen hiba is katasztrófával járhat.
Mindeközben azonban van remény: ahogy a klímaváltozás elleni küzdelem is bizonyítja, az emberek képesek összefogni és cselekedni. Nemcsak a természet törvényeit lehet feltárni, hanem a saját túlélésünkért is tehetünk. Gross szerint azonban, ha nem sikerül szabályozni és felszámolni a nukleáris fegyvereket, az intelligens életformák mindenhol az univerzumban önmaguk elpusztításába sodródhatnak, mielőtt eljutnának az egyesített elméletig – ezért sem találkozunk idegen civilizációkkal.
Így végső soron a világ és a világegyetem legmélyebb titkaihoz vezető tudományos út rögösebb és rövidebb lehet, mint ahogyan az emberiség valaha is remélte.
