A csillagpor köntösébe rejtett ütközések
A Fomalhaut körül hatalmas porövek húzódnak, amelyek már évekkel ezelőtt a csillagászok érdeklődésének középpontjába kerültek. 2008-ban fedezték fel a Fomalhaut b nevű fényes objektumot, amelyről évekig azt hitték, hogy egy bolygó. Ugyanakkor a legutóbbi, 2023-as mérések során a régi fényforrás eltűnt, és helyette egy másik, a csillagtól kissé távolabb felbukkanó pont bukkant fel. Ezért a kutatók kizárták, hogy bármelyikük is bolygó lett volna: mindkét objektum valójában óriási törmelékfelhő, amelyek a bolygórendszert benépesítő nagy aszteroidák és kisebb égitestek ütközéséből jöttek létre.
Az események jelentősége abban rejlik, hogy korábban még nem sikerült közvetlenül megfigyelni ilyen heves, két bolygókezdemény közötti ütközést más csillag körül. Kiderült, hogy a porfelhők akár évtizedekig is megtéveszthetik a csillagászokat, mivel fényszórásuk miatt igencsak hasonlítanak egy valódi bolygóra.
Kétszeres becsapódás húsz éven belül
További vizsgálatok során kiderült, hogy az első, Fomalhaut cs1 névre keresztelt felhő a fényessége és lassú halványodása miatt egy szétoszló törmelékfelhő lehetett. Ezután megjelent a Fomalhaut cs2, amely ugyanazokat a tulajdonságokat mutatja, mint elődje két évtizeddel korábban. Ezért a csillagászok következtetése szerint a csillagrendszerben ritka, masszív ütközések történtek, ráadásul két évtizeden belül kétszer is – miközben az elméletek szerint az ilyen ütközéseknek legalább százezer évente kellene bekövetkezniük. Ugyanakkor a valóságban jóval gyakoribbak ezek a kataklizmák, a Fomalhaut csillagrendszere pedig valósággal szikrázik az ilyen eseményektől, ha elég hosszú időn át figyeljük.
A négy független elemzés egyaránt igazolta, hogy az újból felbukkanó fényfoltok valóban új, átmeneti porrészecskékből állnak. Ezek a becsapódások alapjaiban formálják a bolygók születését, és támpontot adnak arról, milyen anyagokból épülnek fel az új világok.
Buktatók az exobolygó-vadászatban
A szokatlan megfigyelések rávilágítanak arra, hogy a bolygóvadászat egyik fő kihívása a megtévesztő, fényvisszaverő porfelhők. Ezek a felhők évekig is láthatók a csillag körül, pont úgy, mintha valódi bolygók lennének. Ezért a kutatók figyelmeztetnek: az új generációs, például a Giant Magellan Telescope típusú óriástávcsövek korában, amikor földszerű bolygókat akarnak majd lefotózni más csillagok körül, kulcsfontosságú lesz megkülönböztetni az átmeneti törmelékfelhőket a valódi exobolygóktól.
A Webb-távcső viszi tovább a nyomozást
Habár a Hubble űrtávcső kora miatt már nem tud megbízható adatokat gyűjteni a rendszerről, a kutatók az új James Webb űrtávcső NIRCam kamerarendszerével folytatják a megfigyelést. Ez az eszköz a Fomalhaut csillag körüli cs2 jelű felhő színét és összetételét is képes lesz elemezni, hogy kiderüljön: milyen anyagok – akár víz vagy jég – lehetnek jelen ezekben a születő világokat formáló porfelhőkben.
Így az eltűnt bolygó rejtélye végül kozmikus tanmesévé vált: ahol valami új keletkezik, ott sokszor hatalmas ütközések állnak a háttérben, amelyek még évmilliókkal később is visszhangoznak az univerzumban.
