Két gyanús meteorit
Egy friss kutatás során két olyan meteoritot sikerült beazonosítani, amelyekről lehetséges, hogy valóban a Merkúrról származnak. Ha ez beigazolódik, ezek lennének az első példányok, amelyek közvetlen bepillantást engednek a Merkúr kialakulásába és fejlődésébe. Mivel a Merkúr annyira közel van a Naphoz, az űrszondás mintavétel rendkívül összetett és drága volna. Egy ilyen természetes úton idekerült meteordarab ezért aranyat ér a bolygókutatóknak.
A Messenger és több más űrszonda spektroszkópiai megfigyelései szerint a merkúri felszín főként nátriumban gazdag plagioklázból (például albitból), vasban szegény piroxénből (például enstatitból), vasban szegény olivinből (például forsteritból), illetve különféle szulfidásványokból, például oldhamitból áll. Ezen adatok alapján időről időre felmerülnek már jelöltek merkúri meteoritokra.
A korábbi jelöltek buktatói
A NWA 7325 nevű meteoritot korábban is gyanúsnak tartották, de krómgazdag spinelljei és összetétele nem igazán egyezik a Merkúr felszínével. Az úgynevezett aubritok is szóba kerültek, de azok inkább a bolygó sekély köpenyéből származhatnak, ha egyáltalán. Valódi, laboratóriumi vizsgálatokkal is bizonyított merkúri meteoritot eddig még nem sikerült találni.
Az új felfedezések részletei
A legújabb vizsgálat két rendhagyó meteoritra, a Ksar Ghilane 022-re és a Northwest Africa 15915-re összpontosított. Ezen példányok ásványtani vizsgálatai azt mutatták, hogy mindkettő tartalmaz olivint, piroxént, kevés albitot és oldhamitot – éppen mint a Merkúr kéregének tipikus ásványai. Oxigénizotóp-összetételük is figyelemre méltó hasonlóságot mutat a bolygóval.
Van azonban néhány kisebb eltérés: mindkét meteoritban csupán nyomokban található plagiokláz, míg a Merkúr felszínén bőségesen megtalálható. Ráadásul a meteoritok kora mintegy 4 528 millió év, ami jelentősen idősebb, mint a Merkúr felszíni kőzeteié, amelyeket körülbelül 3 000 millió évesnek becsülnek.
Mit tudhatunk meg, ha tényleg merkúriak?
Ha ezek a meteoritok valóban a Merkúrról származnak, akár egy korábbi, mára eltűnt felszíni réteget is képviselhetnek. Az eredetük végleges bizonyítása azonban nehéz feladat; például a holdi vagy marsi meteoritokat az ottani gázcsapdázott összetétel alapján sikerült azonosítani, ilyen adatokhoz viszont csak űrszondás mintavétellel lehetne hozzájutni.
Az ESA és a Japán Űrügynökség BepiColombo (BepiColombo) nevű űrszondája éppen most kering a Merkúr körül, és hamarosan magas felbontású adatokat küld majd vissza, amelyek talán segíthetnek végleg tisztázni a két meteorit eredetét.
A szakmai vita a meteoritok eredetéről várhatóan még sokáig folytatódik, a következő asztrobiológiai világkonferencián is napirendre tűzik majd ezt a kérdést. Egy biztos: egyelőre csak találgathatunk – de az igazság talán már nincs messze.
