
Új világok a mamutsejtekben
Hihetetlen, de mégis igaz, hogy az RNS több tízezer év után is képes információt hordozni a sejtek életfolyamatairól. Míg a DNS csak az élőlény „lenyomatát” mutatja meg, az RNS azt is elárulja, mely gének voltak aktívak, sőt azt is, hogyan változott ezeknek a működése az idő múlásával. Vagyis nemcsak azt tudjuk meg, hogy nézett ki a mamut, hanem azt is, hogy működtek az izmai, vagy hogyan reagált szervezete az utolsó pillanatokban.
Yuka, a tévedhetetlen bizonyíték
A kutatók tíz jól megőrzött mamutmintát vizsgáltak, de a leglenyűgözőbb eredményt Yuka, egy vöröses színű ifjú mamut szolgáltatta. Yuka 39 000 éves, vagyis messze a legrégebbi példány, amelyből sikerült RNS-t kiolvasni – az eddigi rekordot egy 14 300 éves farkas tartotta. A genetikai vizsgálat azt is felfedte, hogy Yuka valójában hím volt, noha a fizikai adottságai alapján másra tippeltek volna.
Az utolsó pillanatok nyomai
Ami Yuka izmaiban megmaradt, az egyenesen borzongató: a kutatók az anyagcsere-beli stressz jeleit fedezték fel, ami egybeesik egy másik tudóscsoport leleteivel – azok ugyanis oroszlánkarmolásokat és ragadozóharpásokat találtak a mamuttesten. Hogy ténylegesen ragadozók ölték-e meg, vagy tetemét felfalták, már nem derül ki, de a sejtszintű stressz egyértelműen utal az utolsó órák drámájára.
Új korszak a paleogenomikában
A lelet szenzációs: korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyen régi anyagból még RNS is visszanyerhető, hiszen ez a molekula különösen bomlékony. Mégis, most nagy mennyiségben, rendkívül tiszta formában sikerült kinyerni az ősi információt. A kutatók módszereket is publikáltak, hogy más laboratóriumok is próbálkozhassanak hasonlóan ősi örökítőanyaggal.
A mamuttá válás titkai
Vagyis most már nemcsak a mamut DNS-ének titkaiba láthatunk bele, hanem azt is feltárhatjuk, pontosan miként működtek ezek a rég kihalt óriások. Az ősi RNS új ablakot nyit a régmúlt biológiájára: egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük, mitől lett a mamut igazi mamut.
