Miért nem a Hold déli pólusa?
Az elméleti szempontból ideálisnak tűnő déli pólus, amelyet a Déli-sark–Aitken-medence ural, ugyan bőséges erőforrásokkal és helyenként hosszan tartó megvilágítással kecsegtet, de rendkívül nehéz megközelíteni. Ezeket a területeket mély, sötét kráterek szelik át, és nincs közvetlen összeköttetés a Földdel, ezért a leszállás bonyolultabb és veszélyesebb, mint a Hold más régióiban. Ennek ellenére az USA az Artemis-program keretében ide tervezi az első emberes visszatérést.
Ezzel szemben Kína új kutatásai a könnyebb hozzáférhetőség, a kommunikációs előnyök és a tudományos érték miatt inkább a Rimae Bode mellett teszik le a voksukat, ahol már 2030 körül ember is állhat majd.
Tudományos aranybánya: Rimae Bode
A Rimae Bode különlegessége, hogy a Hold sötétebb, fiatalabb lávafolyásai (Mare Vaporum), valamint a régies, világosabb hegyvidék találkozásánál fekszik. Az impozáns tájegységben óriási, üvegszerű vulkáni hamuréteg, több bazaltos síkság és egyedülálló, vulkáni árkokkal tarkított területek találhatók, amelyek mind egy-egy tudományos kutatás célpontjai lehetnek. A hamurétegben felfedezett apró üveggyöngyök aranyat érő információkat rejthetnek, többek között a Hold belső összetételéről, kialakulásáról és geológiai múltjáról.
Arra lehet következtetni, hogy ezek az üvegcseppek nemcsak múltbéli vulkáni aktivitásról, de akár jelentős mennyiségű vízkészletről is árulkodnak, amely az életfeltételek biztosítása és az űrutazáshoz szükséges üzemanyag előállítása szempontjából is létfontosságú lehet.
Lehetséges leszállóhelyek és útvonalak
A kínai kutatók négy konkrét leszállási pontot azonosítottak a Rimae Bode régióban. Ezek közül a legígéretesebb az LS2 nevű, amely egy lapos, könnyen megközelíthető terület – itt egyszerre érhetik el az űrhajósok a hamuréteg üveggyöngyeit, egy holdi árkot és különleges, tóriumban gazdag kőzeteket. Az LS2 így egyszerre három tudományos célpontot tesz elérhetővé. Az útvonalakat is megtervezték, így biztonságosan fedezhetik fel a környéket.
A mintagyűjtés itt lehetővé tenné az Apollo-missziókból és a kínai robotküldetésekből származó anyagokkal való összehasonlítást. Ez segítene feltérképezni a Hold változatos fejlődését, kiegészítve korábbi kutatásokat.
Lépésről lépésre a Hold meghódítása felé
Kínának több ambiciózus terve van, hiszen már 2029-ben a Csang’e–7 űrszonda is a déli pólust célozza meg, ahol a vízjég jelenlétét kutatja majd – a későbbi, nemzetközi együttműködéssel létrejövő holdi bázis előkészítéseként. Jelenleg a Rimae Bode részletes feltérképezésére van szükség: az ultranagy felbontású képektől a geológiai mintákig minden adatra, hogy minimalizálják a lehetséges veszélyeket.
Arra lehet következtetni, hogy a kínai holdprogram fokozatosan nehezedő küldetésekkel halad majd előre, ahogyan az Apollo-program is tette: először a biztonságosabb egyenlítői régióban hajtanak végre emberes leszállást, majd továbblépnek a nehezebben elérhető pólusvidékek felé.
