Az első kétállkapcsos hal: óriási meglepetés a múltból

310 millió éves, kivételesen jól megőrződött ősi hal kövületét vizsgálták brit kutatók, és valódi evolúciós szenzációt fedeztek fel: a Platysomus parvulus faj egyedülálló táplálkozási módszert fejlesztett ki, amelyet ilyen régi sugarasúszójú halnál eddig sosem találtak. Az állat a szájpadláson és a garatvázon található speciális, tűszerű fogainak segítségével „nyelvharapást” végzett – mintha egy rejtett, második állkapcsa lett volna a szájüreg mélyén. Ez lehetővé tette számára, hogy kemény héjú zsákmányt, például rovarokat vagy apró puhatestűeket is szétrágjon, ami akkoriban hatalmas előnyt jelentett neki.

Digitális boncolás és izgalmas részletek

A Staffordshire megyében talált fosszíliát nagy felbontású CT-vel vizsgálták, így háromdimenziós formájában tárult fel az őshalféle szájürege. A kutatók felfedezték, hogy az alsó foglemezek több részből álltak, az egyetlen rétegű, hegyes fogakból álló felső foglapon pedig egyértelműen átmenet figyelhető meg az egyszerű állkapcsú halak és a jóval későbbi, teljes mértékben nyelvharapóként táplálkozó csoportok, például a Bobasatrania között.

Gyors evolúciós robbanás az ősi halaknál

A Platysomus parvulus egy kihalási krízis után jelent meg, az úgynevezett vég-devon kihalást követően, amely sok élőlényt kipusztított. Ekkor a halak új testformákat és táplálkozási módokat kezdtek kifejleszteni. Meglepő módon a nyelvharapás többször is megjelent a halak evolúciójában, és ma is számos fajnál megfigyelhető – például a pisztrángnál vagy a csontos halnál (bonefish). Ezek a ravasz megoldások lehetővé tették, hogy a halak még többféle zsákmányt ejtsenek el, így jobban alkalmazkodtak a változó környezethez. A felfedezés rámutat arra, milyen viharos gyorsasággal újultak meg az ősi halak a túlélés érdekében, és hogyan vezetett mindez a mai halfélék sikeréhez.

2025, adrienne, www.sciencedaily.com alapján