Meglepő ütközés és rejtőzködő óriás
2019-ben az amerikai LIGO (Lézer Interferométeres Gravitációshullám-Obszervatórium; eredeti cím: Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory) gravitációs hullámokat észlelt, amelyeket két fekete lyuk távoli összeolvadása keltett 544–912 millió fényévnyi távolságban a Földtől. Az ütköző fekete lyukak tömege nagyon különböző volt: az egyik 23, a másik mindössze 2,6 naptömegű. Ez rendhagyónak számít, mert az ilyen égitestek általában hasonló méretűek szoktak lenni, különben a gravitáció nem engedi őket könnyen összeolvadni.
A csillagászok rájöttek, hogy ebben az esetben egy harmadik, hatalmas, eddig rejtett objektum is volt a rendszerben, amely megadta az utolsó lökést a párosnak, hogy egyesülhessenek. Az MI-alapú szimulációk szerint a harmadik szereplő ebben a “kozmikus táncban” egy szupernagy tömegű fekete lyuk lehetett – legalább 100 000 naptömeggel, ami messze meghaladja az eredetileg észlelt két objektum együttes tömegét.
Egyedülálló kozmikus tánc – és a végzete
A kisebb fekete lyuk páros úgy keringett a szupernagy tömegű fekete lyuk körül, ahogy a Föld és a Hold halad együtt a Nap körül. Ez az első eset, hogy ilyen hármas rendszert sikerült azonosítani. A szimulációk és a további elemzések azt is megerősítették, hogy a LIGO által észlelt gravitációs hullámokban ott rejtőzött a szupermasszív objektum “ujjlenyomata”. Az egyesülés utáni új fekete lyuk vélhetően még milliárd évekig kering a hatalmas társ körül, mielőtt teljesen elnyelné az óriás.
Új lehetőségek a kozmikus rejtélyek feltárásában
Ez a felfedezés nemcsak megmutatja, milyen formációkban keletkezhetnek fekete lyuk párosok, hanem új módszert is jelenthet a szupernagy tömegű fekete lyukak azonosítására. 2015 óta több mint száz gravitációs hullám eseményt regisztráltak, főként fekete lyuk összeolvadásokból származókat; mindegyik új lehetőséget jelent arra, hogy végre többet tudjunk meg a világegyetem titokzatos, kolosszális objektumairól.
