Ritka szaporodási trükk
A Nectophrynoides viviparus fajt 1905-ben fedezték fel, majd 1926-ban sorolták be a nemzetségbe. Sokáig úgy gondolták, hogy ez egyetlen, hatalmas elterjedési területtel rendelkező faj. A kutatók azonban múzeumokban és a természetben fellelt varangyok tanulmányozásával, illetve azok hangfelvételeinek elemzésével, valamint a múzeumokból származó példányok mitokondriális DNS-vizsgálatával rájöttek: a Tanzánia keleti részein élő populáció több különálló fajra osztható.
Három új varangyfaj bukkant elő
A friss kutatás három új, eddig nem ismert varangyfaj azonosításához vezetett: Nectophrynoides saliensis, Nectophrynoides luhomeroensis és Nectophrynoides uhehe. Külsőre hasonlítanak a már ismert N. viviparushoz, de kismértékben eltérnek egymástól genetikájukban, fejformájukban, illetve vállmirigyeik alakjában és elhelyezkedésében. Egyes példányok már több mint 120 éve lapultak múzeumi gyűjteményekben. A kutatók a modern múzeomikai módszerekkel most pontosabban be tudták határolni, hová tartoznak ezek a régi leletek.
Veszélyben a varangy-mennyország
Eddig úgy hitték, hogy a régió varangyai nem veszélyeztetettek, mivel nagy területen élnek. Az új felfedezések szerint viszont ezek a fajok valójában sokkal kisebb és széttöredezettebb élőhelyeken fordulnak elő, így könnyen veszélybe kerülhetnek. Közeli rokonukat, a Nectophrynoides asperginist például 2009-ben a vízerőmű-építés és egy gombás fertőzés irtotta ki a vadonból. A tanzániai esőerdők szintén gyorsan tűnnek el az emberi tevékenység és a klímaváltozás miatt. A jövőben részletesebb vizsgálatokra lesz szükség, hogy megvédhessék a varangyfajok egyedülálló életmódját, és megmentsék őket a kihalástól.
