Horror a tengerfenéken
A tengericsillag-sorvadásos betegség (sea star wasting disease) drámai tünetekkel jár. Az érintett élőlények először elvesztik étvágyukat, majd fehér foltok jelennek meg rajtuk, miközben puha szöveteik elkezdenek szétesni. A mozgásukért felelős vízér-rendszer is érintetté válik: a karjaik lekonyulnak, leszakadnak, és szó szerint maguktól tovább tudnak mászni. Végül az állat teljesen elfolyik, összeomlik, és már nem marad benne élő sejt.
Ökológiai láncreakció
A betegség pusztítása azonban nemcsak a tengericsillagokat érinti. Ezek az állatok a tengeri sünök természetes ragadozói; eltűnésükkel a tengeri sünök elszaporodtak. Ennek következtében a sünök tömegesen pusztítják a tengeri moszatokat, különösen a moszaterdőket, amelyek számos más tengeri élőlénynek nyújtanak menedéket, és közvetve emberek millióinak megélhetését is biztosítják. Ezt a lavinát néhány hét alatt végbemenő tengericsillag-halálozás indította el, ami a teljes ökoszisztémát felborította.
Miért vált ilyen halálossá?
A betegség 2013-ban jelent meg, és több mint húsz fajt pillanatok alatt elért, Alaszka fagyos vizeitől egészen Mexikó melegebb régiójáig. A tudósok sokáig tanácstalanok voltak: az élőlények annyira gyorsan pusztultak el (volt, hogy egy hét alatt), hogy szinte lehetetlen volt mintát venni. Az is nehezítette a kutatást, hogy a tengericsillag többféle stresszhelyzetre is hasonló módon reagál.
Elhúzódó tudományos nyomozás
Sokáig az volt a legelterjedtebb elmélet, hogy valamilyen vírus okozhatja a betegséget, de ezt végül senkinek sem sikerült megerősítenie. A fordulatot négy évnyi laboratóriumi munka hozta meg: a kutatók egészséges napraforgó tengericsillagokat fertőztek meg a beazonosított baktériummal. Amikor az állatok Vibrio pectenicidával fertőzött coelomafolyadékot (a tengericsillag „vérét”) kaptak, gyorsan bemutatták a betegség összes ismert tünetét, és 92 százalékuk elpusztult. A mintavétel során kizárólag a beteg példányok szervezetében találták meg ezt a baktériumot. A Brit-Kolumbia partjainál végzett tengervíz-elemzések is igazolták: a Vibrio pectenicida csak a járvány után jelent meg a vízben.
A jövő kérdései
Bár a betegség forrását sikerült feltárni, a védekezés továbbra is komoly kihívások elé állítja a biológusokat. A tenger folyamatosan változó, háromdimenziós tere és a baktérium viselkedésének pontosabb megértése szükséges ahhoz, hogy hatékony stratégiákat dolgozzanak ki. Figyelemre méltó, hogy a betegség súlyosbodása összefügg a víz melegedésével, ezért a klímaváltozás miatt valószínűsíthető, hogy a jövőben világszerte további járványok következnek be. Következésképpen a Vibrio pectenicida működésének teljes megismerése most kulcsfontosságú a tengericsillagok és az egész óceáni ökoszisztéma védelme érdekében.
