Vulkáni múlt és átalakulás
A Taal-tó a Taal-vulkán kalderáját tölti ki – ez a medence akkor alakult ki, amikor a környék ősi kitörései leszakították a vulkán tetejét. A vizet eredetileg a tenger töltötte fel a mai Pansipit-folyó mentén, a mai Balayan-öbölből. A kora középkor kitörései alakították ki a tó közepén a Vulcano-szigetet is. Az 1754-ben bekövetkező hatalmas vulkánkitörés teljesen elszigetelte a tavat a tengertől: a Pansipit-folyó elzáródott, így a tó a lezúduló esőkből fokozatosan édesvízi tóvá alakult át.
Egyedi állatvilág születése
A bezártság miatt a tó élővilága különleges fejlődésen ment át. Az egykor sós vízhez szokott fajok képesek voltak alkalmazkodni az édesvízi körülményekhez, vagy teljesen új fajok alakultak ki. Így született például a világ egyetlen ismert édesvízi szardíniája (Sardinella tawilis), valamint a Taal-tavi kígyó (Hydrophis semperi), mely Földünkön sehol máshol nem található mérges vízi kígyó.
Kockázatok és védelem
Az elmúlt 450 évben 38 kitörést regisztráltak a Taal-vulkánnál, utoljára 43 év nyugalom után, amikor a környező településeket is ki kellett üríteni a hamuesők miatt. Ma a Taal-tó a Fülöp-szigeteki tavak között a harmadik legnagyobb (kb. 244 km²), és a Taal-vulkán védett táj (Taal Volcano Protected Landscape) részeként védett természeti terület. Ugyanakkor az ökoszisztémát az orvhorgászat, a turizmus és a mezőgazdasági vízelvonás veszélyezteti. A folyamatos geológiai változások mellett a Taal-tó élővilága különleges lehetőséget nyújt tudományos felfedezésekre.
