Mik a szójaolaj veszélyei?
A Kaliforniai Egyetem kutatása szerint a szójaolajban gazdag, zsírban bővelkedő étrenden tartott egerek jelentős túlsúlyt szedtek fel. Viszont egy másik csoport, amely genetikailag módosított volt, és így egy eltérő változatú májfehérjét termelt, szinte egyáltalán nem hízott el, pedig ugyanazt ette. Az eltérés oka: ez a különleges fehérje több száz, zsírbontásban érintett gén működését befolyásolja, és módosítja az egyik fő összetevő, a linolsav lebontását.
Lényeges hangsúlyozni, hogy nem magával az olajjal van a baj, hanem azzal, amivé az a szervezetben alakul át. Az úgynevezett oxilipinek nevű vegyületek keletkeznek a szójaolaj lebontásakor, amelyek gyulladást válthatnak ki, módosíthatják a máj működését, sőt anyagcserezavarokat okozhatnak.
Genetika és modern étrendek csapdája
Az emberek is előállítják a vizsgált májfehérje mindkét típusát, de általában csak betegség vagy metabolikus stressz esetén. A fehérjét érintő eltérő változatok, valamint az életkor, nem, genetikai adottságok és gyógyszerek is magyarázhatják, miért reagálunk különbözően a szójaolaj anyagcserére gyakorolt hatásaira.
A későbbiekben végzett elemzések szerint a génmódosított egércsoport mája sokkal kevesebb oxilipint termelt, szövetei egészségesebbek maradtak, és mitokondriális működésük is jobb volt, ezért ellenálltak a hízásnak. Azonosítottak olyan oxilipint is, amely a linolsavból és az alfa-linolénsavból keletkezik (ez utóbbi is megtalálható a szójaolajban), és amelyre mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy a normál egerek elhízzanak.
Nem minden az oxilipineken múlik
Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy önmagában nem elegendő az oxilipinek jelenléte az elhízáshoz: a génmódosított egerek a zsírszegény étrenden is magas oxilipinszinttel rendelkeztek, mégsem híztak el. Más környezeti és metabolikus feltételek is szükségesek lehetnek az elhízás kialakulásához.
Az is kiderült, hogy a kulcsfontosságú enzimek, amelyek a linolsavat oxilipinné alakítják, ezekben az egerekben jóval alacsonyabb szinten működnek. Ez az enzimcsalád minden emlősnél megtalálható, szintje genetikai tényezőktől és étrendtől függően változik.
Lényeges hangsúlyozni, hogy csak a májszövetben lévő oxilipinek mennyisége mutat kapcsolatot a testsúllyal, míg a vérből vett minták nem árulnak el sokat a korai anyagcserezavarokról.
A szójaolaj-járvány és következményei
Az amerikai szójaolaj-fogyasztás az elmúlt évszázad során drámai módon emelkedett, mára az energiabevitel csaknem 10%-át teszi ki. Bár a szójabab fehérjeforrásként kedvelt, maga az olaj koleszterint ugyan nem tartalmaz, de a linolsav túlzott bevitele – elsősorban feldolgozott élelmiszerekből – anyagcserezavarokhoz vezethet.
A szójaolajat fogyasztó egerek vérében ennek ellenére magasabb koleszterinszintet mértek, ami tovább növeli a kockázatot.
A későbbiekben a kutatók azt is vizsgálják, hogy a hasonlóan linolsavban gazdag kukorica-, napraforgó- és pórsáfrányolaj ugyanilyen egészségi kockázatot hordozhatnak-e.
Társadalmi tanulságok, óvatosság javasolt
Lényeges hangsúlyozni, hogy a szójaolaj önmagában nem ördögtől való, azonban a modern étrendekkel együtt olyan kémiai folyamatokat indít el, amelyekhez szervezetünk nem tud alkalmazkodni. A kutatások jelenleg egereken folynak, de nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az embereknél is hasonló folyamatok mennek végbe.
Egyelőre humán kísérletek nem várhatók, de az eredmények segíthetik a jövőbeli táplálkozási irányelvek kialakítását, és felhívhatják a figyelmet a szójaolaj-fogyasztás visszafogásának fontosságára.
