Egy faj túléléséért
Csaknem egy évtizeddel ezelőtt még egyetlen Lesser Antillean iguána sem élt ezen a szigeten. Az Anguilla szigetén dolgozó tudósok azonban elhatározták, hogy megmentik a fajt a kihalástól. Tíz iguánát gyűjtöttek be, apró, jól szellőző zsákokba helyezték őket, majd csónakon vitték át az addig ragadozóktól mentes Prickly Pear East szigetre. Az ötlet egyszerű volt: ha nincs természetes ellenség, a gyíkok újra elszaporodhassanak.
Az eredmények önmagukért beszélnek, hiszen az iguánapopuláció mára elérte a 300-at, és folyamatosan növekszik. Így a sziget ma már az egyik legfontosabb és legsikeresebb visszatelepítési helyszín világszerte, ezzel visszaadva az esélyt a túlélésre egy alig 20 000 példányból álló faj számára.
Őshonos fajok – új fenyegetések
A Lesser Antillean iguána több mint 7000 éve honos a keleti Karib-térségben. Az őslakosok érkezésekor már több szigeten élt ez a faj, de mára eltűnt például Antiguáról, Barbudáról, St. Kittsről és Martinique-ról is.
A legnagyobb fenyegetést azonban nem a vadászat, hanem a zöld iguána (green iguana) jelenti. A zöld iguána eredetileg Közép- és Dél-Amerikából származik, de a 19. században betelepítették Guadeloupe szigetére, majd egy 1995-ös hurrikán után elterjedt a térségben. Ezek az iguánák több utódot hoznak világra, agresszívebbek és több táplálékot fogyasztanak. Ráadásul a két faj képes egymással párosodni, ami felhígítja a Lesser Antillean iguána génállományát, veszélyeztetve a faj fennmaradását.
Kézi mentőakció és új otthon
2015-ben indult útjára a program: hosszú botokkal igyekeztek befogni Anguillán a még megmaradt egyedeket. Egy év alatt összesen 23 iguánát sikerült elkapni – szinte a teljes helyi állományt. A befogott példányokat genetikai vizsgálatnak vetették alá, nehogy véletlenül hibrid egyedek kerüljenek át a szigetre.
Először tíz iguánát engedtek szabadon az új élőhelyen, majd amikor látszott, hogy jól boldogulnak, következett a maradék tizenhárom. Kisvártatva a kutatók már fészkelőhelyeket és kölyköket is észleltek, ami bizonyította, hogy jól érzik magukat és szaporodnak.
Genetikai frissítés Dominikáról
Habár a visszatelepítési akció sikeresnek bizonyult, még mindig hiányzott a genetikai sokféleség. A tudósok Dominikára utaztak, hogy egészséges nőstény egyedeket szerezzenek, mivel az itt élő populáció a legnagyobb a térségben. Az iguánákat szigorú karantén, DNS-vizsgálat és gondos ellátás után végül Prickly Pear East-re szállították, ahol folytatódhatott a szaporítás.
Az újraéledő iguánavilág
Ma már a sziget több mint 300 egyedből álló iguánapopulációval büszkélkedhet, miközben továbbra is lakatlan, kivéve a két helyi éttermet, ahol csirke, oldalas és homár kerül a tányérokra – iguánát azonban nem szolgálnak fel. Következésképpen a természetvédők példát adnak arra, miként lehet megőrizni az őshonos állatvilágot a veszélyekkel dacolva.
Ennek alapján megállapítható, hogy nem kell oroszlán vagy elefánt ahhoz, hogy értékes és pótolhatatlan kincseket mentsünk meg a kihalástól.
