Hogyan élhetett túl egy apró gyík egy apokalipszist?
A 12 km széles aszteroida becsapódása mindössze néhány perc alatt radikálisan megváltoztatta Földünk élővilágát: a kréta–paleogén kihalási esemény (Cretaceous–Paleogene extinction event) során a fajok mintegy 75%-a eltűnt. A mi emlős őseinken kívül egyedül az éjszakai gyíkok két ága maradt fenn, dacára annak, hogy ők voltak egyedüliként a földi gerincesek közül ennyire közel a becsapódás helyéhez – leszármazottaik pedig ma is ugyanott élnek.
A kutatók szerint ezek a gyíkok lassú anyagcseréjüknek köszönhették túlélésüket: ritkán kellett táplálkozniuk, így átvészelhették az élelem katasztrofális hiányát is. Ma is sűrű növényzetben, kérgek és farönkök alatt, rejtett mikroélőhelyeken élnek, testhosszuk mindössze néhány centiméter.
A dinoszauruszokkal együtt éltek, és megmaradtak
Az új genetikai vizsgálatokból kiderült, hogy az éjszakai gyíkok legutóbbi közös őse körülbelül 90 millió éve élt, vagyis már a dinoszauruszok uralmának vége előtt, jóval az aszteroida-becsapódás előtt is megtalálhatóak voltak Észak- és Közép-Amerikában. A kihalási esemény után két águk maradt fenn: az egyikből származik a Xantusia (a mai Egyesült Államok délnyugati részétől Mexikóig), illetve a Lepidophyma (Észak- és Közép-Amerikában); a másik a Cricosaura typica, amely kizárólag Kubában él.
Miért különlegesek az éjszakai gyíkok?
Noha halak, teknősök, madarak és emlősök is túlélték az aszteroida-becsapódást, az éjszakai gyíkok az egyetlen olyan ma is élő földi gerinces csoport, amely a dinoszauruszok kihalása óta folyamatosan Észak- és Közép-Amerika bennszülöttje maradt.
A kutatók szerint más helyi gyík- és teknősfajok is túlélhették a becsapódást, de ezek mára eltűntek – az éjszakai gyíkok viszont máig makacsul kitartanak ott, ahonnan 66 millió éve még felszállt a világvége pora.
