
Miért a szabvány az első lépés?
Noha a jogi szabályozás végső soron elkerülhetetlen, a jelenlegi, korai fejlesztési szakaszban érdemes tanulni az MI és a kvantumtechnológia közötti tapasztalatokból. Míg Európában a mesterséges intelligenciát már törvényekkel igyekeznek szabályozni, ám utólag próbálnak hozzá technikai szabványokat kitalálni, addig a kvantumtechnológiák esetében épp az ellenkező sorrend lehet célravezető: először közös, átfogó technológiai normákat kell kialakítani, és csak ezekre alapozva hozni törvényeket. Így elkerülhető, hogy a jogi bizonytalanság fékezze az innovációt.
Világsikerű példák és jelenlegi törekvések
A digitális korszak eddigi nagy áttöréseit meghatározó szabványok gyakran adtak stabil alapot a jogszabályoknak. Az ISO információbiztonsági, az IEC orvostechnikai, az IEEE pedig a Wi-Fi-hez szükséges vezeték nélküli kommunikációs szabványokat dolgozta ki, amelyek lehetővé tették, hogy különböző gyártók termékei zökkenőmentesen működjenek együtt. Hasonló részletességgel szabályozhatók a kvantumkommunikációs protokollok, a kvantumszámítógépek interfészei vagy a titkosítási eljárások is.
Ennek ellenére jelenleg is zajlanak ilyen egyeztetések: 2024 óta folyamatosan dolgozik az ISO és az IEC közös műszaki bizottsága a kvantumtechnológiai szabványok alapjainak lefektetésén. Az IEEE, az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet (NIST) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) szintén részt vesz a kvantumkriptográfia, a biztonság és az interoperabilitás szabályrendszereinek kidolgozásában.
Minőségirányítás és társadalmi felelősség
Új és átfogó javaslatként merült fel egy tanúsítható minőségirányítási rendszer (QMS) bevezetése a kvantumtechnológiákban. Ilyenkor nem egy konkrét terméket vagy szolgáltatást tanúsítanak, hanem a fejlesztő vállalat teljes irányítási rendszerét vizsgálják, beleértve a stabilitást, a biztonságot, valamint a jogi és etikai megfelelést is. Akárcsak az egészségiparban, ahol független szervezetek igazolják egy cég megfelelőségét, itt is akkreditált, külső testületek validálnák a vállalatokat – miután a technikai minimumokat rögzítették. Ez szilárd alapot teremtene a bizalomnak és az átláthatóságnak a társadalom, a felhasználók és a befektetők körében.
Nemzetközi együttműködés esélyei és buktatói
Az egységes szabványok egyik nagy előnye, hogy ott is segítik az együttműködést, ahol a politikai kapcsolatok fagyosak – gondoljunk csak Kína, az Egyesült Államok és Európa viszonyára. A szabványügyi szervezetek szakértői konszenzusra törekszenek, így gyorsabban tudnak reagálni a folyamatosan változó technológiai kihívásokra, mint a gyakran éveket igénylő törvényalkotás. Ez versenyképességi előnyt jelenthet, jelentős rugalmasságot biztosítva, ám nem veszélytelen, ha például a nagyvállalatok egyoldalúan befolyásolják a folyamatot.
Szabványok és demokrácia
Fontos hangsúlyozni, hogy a szabványalkotás nem zárt elitklub: a nemzetközi testületek gyakran vonnak be vállalatokat, egyetemeket, kutatóintézeteket, sőt állami szerveket is. A nemzeti bizottságok pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a civil társadalom és az alapvető jogok képviselete is megjelenjen. Mindezek ellenére a kritikák jogosak: az aránytalan gazdasági érdekérvényesítés, illetve a társadalmi szempontok alulreprezentáltsága jól ismert probléma – például a mesterséges intelligencia szabványainak európai vitáiban is cél, hogy ezeket az arányokat kiegyensúlyozzák.
Összességében elmondható, hogy a szabványok nem váltják ki a politikai döntéshozatalt, de megalapozhatják annak szakmai fundamentumát. A konkrét, mindenkit kötelező szabályok meghozatala továbbra is a demokratikusan választott testületek feladata marad, a társadalmi érdekek figyelembevételével, a nemzeti és kulturális sajátosságok mentén.