A vírusok bajtársiassága kontra gyógyszerek
A poliovírus súlyos fertőzéseket, olykor bénulást is okozhat – bár védőoltásokkal a világ csaknem teljesen felszámolta, Pakisztánban és Afganisztánban nő a megbetegedések száma. Ezért gőzerővel keresik az új kezelési lehetőségeket. Ugyanígy a kutatók azzal is foglalkoznak, miért bukik el olykor a laboratóriumi körülmények között ígéretes szer, például a pocapavir, a valós klinikai vizsgálatokban.
Alexander J. Robertson, a Washingtoni Egyetem doktorandusza szerzőtársaival matematikai modelleket dolgozott ki ennek okának feltárására. Meglepő eredményre jutottak: ha a pocapavir hatására a víruspopuláció létszáma meredeken csökken, akkor egyre kevesebb vírus „szorul össze” ugyanabban a gazdasejtben. Ezzel eltűnik az a lehetőség, hogy a gyógyszerre érzékeny vírusok „érzékennyé tegyék” a rezisztenseket is.
Az ellenállás meglepő evolúciója
A laboratóriumokban a gyógyszer kellően nagy víruskoncentráció mellett hatékonynak bizonyult: a rezisztens változatok az érzékenyek hatására visszaszorultak. A klinikumban azonban a hatóanyag gyorsan lecsökkentette a víruspopulációt, így a rezisztensek elszigetelődtek, és akadálytalanul elterjedhettek. Ez ellentmond annak a logikának, amely szerint az erősebb szer mindig jobb.
Mi lehet a megoldás?
A kutatók szerint meglepő lehet, de egy enyhébb, „gyengébb” gyógyszer a víruspopulációt mérsékelten tartja, így továbbra is biztosított marad a vírusok közötti együttműködés – ez megakadályozhatja, hogy a rezisztens törzsek elszaporodjanak. Ugyanígy felvetik, hogy talán olyan stratégiát kellene alkalmazni, amely elősegíti az érzékeny és rezisztens vírusok közös jelenlétét, így hosszabb távon lassítva az ellenálló vírusok megjelenését.
Összességében tehát a vírusok társas viselkedése kulcskérdés lehet: érdemes átgondolni, hogyan ösztönözheti vagy akadályozhatja egy kezelés ezt a sajátos „közösségi életet”, hogy a jövőbeni járványokat könnyebben visszaszorítsuk.
