Új szivárgások: nemrég még csak egyet ismertek
A Ross-tenger alatti zátonyok és sekély területek eddig szinte érintetlennek számítottak metánszivárgás szempontjából. Korábban csak egyetlen ilyen szivárgást dokumentáltak az Antarktisz közelében, és az sem keltett nagy riadalmat. Eközben az északi-sarki régiókban már tízezres nagyságrendű természetes metánforrást találtak. Most azonban búvárok, akusztikus vizsgálatok és távirányítású járművek segítségével 5 és 240 méter (16–787 láb) közötti mélységben tucatnyi új szivárgásra bukkantak. Ezek a helyszínek ráadásul jellemzően olyan területeken jelentek meg, amelyeket rendszeresen ellenőriznek, vagyis a szivárgások új keletűek.
Klimatikus ördögi kör, amely gyorsítja a felmelegedést
Az emberi tevékenységek, például a mezőgazdaság és a fosszilis tüzelőanyagok égetése a metánkibocsátás körülbelül 60%-át adják, a többi természetes forrásokból, többek között a fagyott talaj (permafroszt) olvadásából származik. Ahogy a globális hőmérséklet nő, ezek a természetes források is egyre aktívabbá válnak. Következésképpen egy pozitív visszacsatolási mechanizmus indulhat be: egyre több metán szabadul fel, ami tovább gyorsítja a felmelegedést.
Kérdések, aggodalmak, ismeretlen jövő
Nem világos, mennyi metán jut ki ténylegesen az antarktiszi tengerfenékből, mennyi marad a jégtakaró alatt, vagy mennyi oldódik el az óceán vízében. A szabadba kerülő metán nemcsak az üvegházhatást növeli, hanem savasodást is okozhat az óceánban, veszélyeztetve a tengeri élővilágot. Fontos hangsúlyozni, hogy a tudósok szerint ezért koordinált, nemzetközi kutatási programokra lesz szükség a szivárgások alaposabb felméréséhez. Ha ez a tendencia folytatódik, az antarktiszi partvidék akár tíz éven belül radikálisan átalakulhat – erre már most fel kell készülnünk.
