
Elszabaduló aszályok és egy új klímakorszak
Lényeges szempont, hogy az Amazonas gyorsan közelít egy hipertrópusi éghajlati állapot felé, amely legalább 10 millió éve nem létezett a Földön. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ehhez hasonló klíma legutóbb az eocénben és a miocénben uralkodott, amikor a Föld középhőmérséklete 14 Celsius-fokkal magasabb volt a mainál, és az egyenlítő közelében csak kevés örökzöld fa és mangroveerdő maradt fenn.
Jelenleg az Amazonas vidékén csak néhány napig vagy hétig tart a szokatlanul forró és száraz időszak. Azonban az éghajlatváltozás miatt a száraz évszak meghosszabbodik, és egyre több a szélsőségesen meleg nap. Mindez tragikus következményekkel járhat az egész esőerdő ökoszisztémájára nézve.
A fák túlélési harca
A Manaustól északra elhelyezkedő kísérleti területen a kutatók 30 éven át vizsgálták a hőmérsékletet, páratartalmat, talajnedvességet és a napfényt. Szenzorok segítségével azt is megfigyelték, mi történik a fákban zajló víz- és tápanyagáramlással aszály idején. A fák aszály alatt kénytelenek lezárni a leveleik pórusait, hogy megtartsák a vizet – ez azonban leállítja a szén-dioxid felvételét, ami nélkülözhetetlen a növekedéshez és a helyreállításhoz. Az erős szárazságok során ezért a fák egy része szén-dioxid-hiány miatt pusztul el.
Ha a talajnedvesség 33% alá csökken, dugók (embolizmusok) keletkeznek a fák nedvszállító rendszerében, ami szinte ugyanúgy blokkolja a folyadékáramlást, mint egy vérrög az emberi szervezetben. Ha elég ilyen keletkezik, a fa elpusztul. Ez a kritikus nedvességi szint több El Niño-évben – 2015-ben és 2023-ban – is ugyanaz volt, ami meglepte a kutatókat.
A jövő: lassan növő fák uralma?
A gyorsan növő fafajok sokkal érzékenyebbek az aszályra, hiszen több vízre és szén-dioxidra van szükségük, mint lassú társaiknak. Az olyan fajok, mint a Shihuahuaco (Dipteryx micrantha) és a sárga ipê (Handroanthus chrysanthus), akár uralhatják is az erdőt a felmelegedés során – kérdés, hogy képesek-e alkalmazkodni a vízszűkéhez és a gyorsan változó klímához.
Az Amazonasban most az éves fatömeg-pusztulás épp meghaladja az 1%-ot, de 2100-ra elérheti az 1,55%-ot is. Ez kevésnek tűnhet, de ilyen léptékben már pusztító hatású. A világ más trópusi erdőségeit, Afrikától Délkelet-Ázsiáig, szintén fenyegeti a hipertrópusi klíma, aminek drámai hatása lehet a globális szénkörforgásra.
A változások elkerüléséhez azonban drasztikusan csökkenteni kellene a globális szén-dioxid-kibocsátást. Ellenkező esetben mind közelebb kerülünk egy visszafordíthatatlan, halálos klímaküszöbhöz az Amazonasban és más esőerdőkben.
