Ősi herpeszvírusok újratöltve
Az elmúlt évtizedben az archeogenetika forradalmasította ismereteinket az emberi történelemről – most azonban egy nem várt oldalról is nyitott új fejezetet: sikerült 2 000 évnél is régebbi, Európa különböző részéről származó emberi maradványokból az úgynevezett emberi betaherpeszvírus 6A és 6B (Human betaherpesvirus 6A/B, HHV-6A/B) teljes genomjait helyreállítani. Ezek a vírusok főként gyermekkorban fertőznek, és a HHV-6B kétéves korig a gyerekek 90%-át megfertőzi – jellemzően enyhe betegséget okoz, majd életük végéig rejtve marad a szervezetben.
A különleges bennük az, hogy képesek saját genetikai anyagukat az emberi kromoszómákba illeszteni, így akár szülőről gyermekre is átöröklődhetnek. Manapság a világ lakosságának mintegy 1%-ának DNS-ében megtalálhatók ezek az integrált vírusmaradványok. Ez az első alkalom, amikor több ezer éves közvetlen genetikai bizonyítékkal tudták megerősíteni ezt az evolúciós együttélést.
Hogyan keresték és találták meg az ősi vírusokat?
A Bécsi Egyetem és az Észt Tudományos Egyetem kutatói a Cambridge-i Egyetem és a University College London szakembereivel karöltve nem kevesebb mint 4 000 archeológiai csontvázmintát vizsgáltak át. Az ókori DNS-elemzésekből tizenegy különböző ősi herpeszvírus-genomot rekonstruáltak. A legrégebbi egy vaskori (Kr. e. 1100–600) itáliai leánygyermek csontvázából származik, de találtak vírusokat középkori Angliából, Belgiumból, Észtországból, valamint a korai történelmi időszakból származó oroszországi és olaszországi leletekből is.
Az angliai maradványok egyes egyedei az elsők közé tartoznak, akikről biztosan tudjuk, hogy öröklött, emberi kromoszómába integrált herpeszvírust hordoztak. Belgiumban, Sint-Truiden környékén fedezték fel a legtöbb ilyen esetet, ahol mindkét vírusfajtát kimutatták azonos közösségen belül.
Több ezer éve öröklődő vírusok
A különféle ősi genomok rekonstrukciója lehetővé tette, hogy a kutatók pontosan meghatározzák: a vírusinzerciók már több évezreddel ezelőtt megtörténtek, és a mai napig generációkon át öröklődtek. A két közeli rokonságú vírus közül kiderült, hogy a HHV-6A idővel elvesztette azt a képességét, hogy integrálódjon az emberi DNS-be, vagyis valódi evolúciós irányváltás történt az ember és a vírus kölcsönhatásában.
Ősi vírusok, mai betegségek
Egyes tanulmányok szerint a kromoszómákban megbújó HHV-6B öröklése például angina pectorisra hajlamosíthat. Ezek a vírusmaradványok ma gyakoribbak az Egyesült Királyságban; most először sikerült középkori brit maradványból származó hordozót is azonosítani.
Az ember és vírus közös története
Az ősi herpeszvírusok genomjainak felfedezése új korszakot nyitott az emberi és vírusos együttélés megértésében. Korábban sejtették, hogy ezek a vírusok már a vas- vagy bronzkor óta jelen lehetnek, de csak a legújabb, időpecséttel ellátott régészeti DNS-adatok révén sikerült ezt valóban bizonyítani. Ezáltal rávilágítottak arra is, hogy egy ártalmatlannak tűnő gyermekkori fertőzés miként válhat az emberiség genetikai örökségének részévé.
