Hogyan mérhető a hatalom?
A kutatók 253 tanulmány összesített adatait vizsgálták, 151 populációban, 84 fajban nézték meg, melyik nem kerül ki győztesen az agresszív összecsapásokból. A versengések körülbelül fele a két nem között zajlott, de ezek többsége nem végződött egyoldalú győzelemmel. Tizenhat fajnál volt tiszta hímfölény, ugyanennyi fajnál pedig tiszta nőstényuralom. A populációk felében viszont hol az egyik, hol a másik nem aratott egyértelmű győzelmet, nőtt az árnyaltság és a változatosság.
Uralom különböző stratégiákkal
Ahol mégis kialakult egyértelmű dominancia, ott a hímek fizikai erővel és agresszióval érvényesültek, míg a nőstények inkább a párosodási lehetőségek szabályozásával szerezték meg a hatalmat. Sok esetben a nősténydominancia olyan csoportokban jelenik meg, ahol a nőstények maguk dönthetnek a párválasztásról, például monogám, fákon élő fajoknál, ahol könnyebb elkerülni a hímeket. Ezzel szemben a hímek akkor voltak erősebbek, ha a földön éltek, nagyobbak voltak, és egyszerre több nőstényhez is hozzáférhettek.
Tények és tévhitek a főemlősökről
A kutatók arra is rávilágítottak, hogy egy adott fajon belül is eltérhet a dominancia: nőstény bonobóknál (Pan paniscus) a győzelem aránya helytől függően 48–79% között mozgott, míg nőstény patasmajmoknál (Erythrocebus patas) 0–61% között változott. Az eddig uralkodó felfogás, miszerint a hímek minden esetben dominánsabbak, tehát téves: a főemlősöknél mindkét nem egyaránt lehet vezető szerepben. Az egész állatvilág sokkal árnyaltabb, mint ahogy azt korábban gondoltuk.
