A természet igazi tolvajai: kígyók, akik mérget lopnak zsákmányukból

Külön említést érdemel, hogy a vörösnyakú vízisikló (Rhabdophis subminiatus) nem saját maga termeli toxikus, sárga váladékát, hanem az elfogyasztott mérgező varangyokból szerzi. Miután a kígyó elfogyaszt egy valódi varangyot, a belek felszívják a bufadienolid-molekulákat a varangy bőréből, majd több mint tucatnyi nyaki mirigyben raktározzák el azokat. Ezután a kígyó félelem nélkül viselkedik: kiegyenesíti a nyakát, és bátornak mutatkozik, mintha csak azt üzenné a ragadozóknak: Gyertek csak, próbáljátok meg!

Honnan tudja a kígyó, hogy van-e elég mérge?

Érdekes, hogy ha a kígyó legutóbbi zsákmánya nem volt mérgező – például egy ártalmatlan béka vagy hal –, a kígyó viselkedése megváltozik, és inkább elmenekül, ahelyett hogy kihívóan viselkedne. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy a kígyó valahogy tudja, mennyi méreg áll a rendelkezésére.

Az új kísérletek meglepő eredményei

Japán kutatók laboratóriumi kísérletben mérgező varangyokkal és ártalmatlan békákkal etették a vörösnyakú vízisiklókat. Néhány hét múlva szimulált ragadozótámadást hajtottak végre a kígyókon, majd a nyaki mirigyeiket teljesen kiürítették. Ugyanezt a támadást röviddel később megismételték. Meglepő módon a kígyók ugyanannyira mutatták kihívó viselkedésüket üres méregtartályokkal, mint tele mirigyekkel.

Memória vagy érzékelés?

A kutatók szerint a vörösnyakú vízisiklók nem érzékelik közvetlenül, mennyi mérget tárolnak. Inkább arra emlékezhetnek, hogy legutóbb milyen zsákmányt ettek. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, miért nem követik a saját tartalékaikat – de talán elég rendszeresen pótolják a mérget a természetben, így ritkán kerülnek kifogyott állapotba.

2026, adrienne, www.scientificamerican.com alapján