Rejtett légzészavarok a fáradtság hátterében
A vizsgálatban 57 krónikus fáradtság szindrómás beteg és 25 egészséges kontroll vett részt, mindannyian hasonló korúak és aktivitásúak voltak. Két napon át sportélettani teszteken estek át, miközben a kutatók mérték a szívritmust, a vérnyomást, az oxigénfelvételt, a vér oxigénszintjét és a légzéshez szükséges erőkifejtést. Emellett figyelték a légzésszámot és a légzési mintát, keresve a hiperventiláció és egyéb rendellenességek jeleit.
Diszautonómia, vagyis a vérerek és izmok idegi szabályozásának zavara állhat a háttérben, amely összefügghet ezekkel a légzészavarokkal. Jellemző tünet lehet a gyakori sóhajtozás, a felületes, mellkasi légzés, a rekeszizom helytelen használata, vagy a mellkas és a has mozgásának összehangolatlansága, ami miatt a tüdő sem tud rendesen kitágulni.
Külön figyelmet érdemel, hogy a betegek fele nem is tud róla, hogy helytelenül lélegzik. A zavar sokszor nyugalomban is jelentkezhet, tehát nem csak terhelés alatt.
Tények és következmények
A krónikus fáradtsággal élők hasonló mennyiségű oxigént vettek fel, mint a kontrollcsoport, viszont 71%-uknál rendezetlen légzés vagy hiperventiláció jelentkezett, míg a kontrollcsoportban csupán néhány főnél fordult elő valamilyen légzészavar. Körülbelül a betegek harmada túlzottan gyorsan lélegzett, míg a kontrollcsoport tagjai közül csak egynél tapasztaltak ilyen tünetet. Kilenc beteg egyszerre mindkét légzészavarban szenvedett, ami egyik egészséges résztvevőnél sem fordult elő.
Mégis ezek a légzészavarok a krónikus fáradtság tüneteit utánozhatják: szédülést, koncentrációs zavart, légszomjat, kimerültséget és szorongást is okozhatnak – különösen akkor, ha egyszerre több légzési rendellenesség áll fenn. A kutatók szerint a terhelés utáni rosszullét (post-exertional malaise) kialakulásában is szerepet játszhatnak.
Lehetséges kiutak: légzőgyakorlatok és biofeedback
Összességében elmondható, hogy a légzészavar kezelése enyhítheti a krónikus fáradtság egyes tüneteit. A szakemberek jó ötletnek tartják a jóga légzőgyakorlatait, ahol a tudatos légzés kulcsfontosságú, a könnyű mozgást, például az úszást, vagy a biofeedback alkalmazását, amely visszajelzést ad a légzésünk minőségéről. Egy egyszerű eszköz megmérheti a kilélegzett szén-dioxid mennyiségét: ha ez alacsony, érdemes a légzés mélységét csökkenteni, hogy közelebb kerüljünk a normál értékhez.
A légzészavarok átfogó felismerése forradalmasíthatja az eddig nehezen érthető és kezelhető betegség ellátását is.
