A kísérlet menete
A kutatásban 28 egészséges önkéntest – 18 nőt és 10 férfit, 21 és 29 év között – vizsgáltak funkcionális MRI-vel. A résztvevőknek olyan memóriateszteket kellett végrehajtaniuk, ahol egy betűsorozatból kellett visszaemlékezniük bizonyos karakterek pozíciójára. Minél régebben szerepelt egy betű, annál nehezebb volt felidézni, ami fokozta a mentális terhelést. A teszt előtt és után mindenki önbevallással értékelte saját kognitív fáradtságát, miközben agyi aktivitásukat is mérték.
Két agyterület kapcsol be, ha fáradunk
Mentális kimerültség esetén két agyterület aktiválódott, és működött együtt: a jobb insula (az agy mélyén található terület, amelyet korábban is összefüggésbe hoztak a fáradtságérzettel) és a dorsolaterális prefrontális kéreg (amely a munkamemóriáért felelős). Mindkét területen átlagosan több mint kétszeresére nőtt az aktivitás a kiindulási értékhez képest, amikor a résztvevők fáradtnak érezték magukat.
Pénzért többet gondolkodunk
A motiváció vizsgálatára pénzjutalmat is bevetettek: a kísérleti alanyok 18 800 Ft (50 dollár) alapdíjat kaptak, de extra pénzt is kereshettek (370–3000 Ft, azaz 1–8 dollár) a nehezebb memóriatesztekkel. Kiderült, hogy csak jelentősebb pénzügyi ösztönző esetén voltak hajlandók nagyobb erőfeszítést tenni – vagyis a külső jutalom képes áttörni a fáradtság gátját.
Kognitív fáradtság: csak fejben dől el?
A kutatók szerint az insula és a prefrontális kéreg együtt dönti el, hogy elkerüljük-e a további mentális erőfeszítést, hacsak nem kínálnak kompenzációt. Ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon tényleg annyira elfárad az agyunk, mint ahogy érezzük – vagy talán többre is képesek lennénk, mint gondolnánk?
Új távlatok a kezelésben
Mivel a kognitív fáradtság meghatározó szerepet játszik a depresszióban és a PTSD-ben is, a most feltárt agyi folyamatok segíthetik a pontosabb diagnózis és terápiás megközelítés kialakítását. A jövőben célzott gyógyszeres vagy kognitív viselkedésterápiával is kezelhető lehet a mentális kimerültség. Bár az MRI-eljárás csak az agyterületi aktivitást, és nem a neuronok közvetlen működését méri, az eredmények új keretet adhatnak a kognitív fáradtság objektív vizsgálatához. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy ezek az eredmények a mindennapi életben is hasznosíthatók legyenek.
