Miért életbevágó a távoktatás?
A távoktatás előnyei vitathatatlanok. A dolgozó felnőttek úgy bővíthetik tudásukat, hogy nem kell feladniuk munkájukat, a vidéki fiatalok otthon maradhatnak tanulás mellett, miközben családjukat is támogatják. Különösen igaz ez akkor, ha valamilyen válság – mint a COVID–19 – ellehetetleníti a személyes oktatást; ilyenkor az online tanulás mentőövet jelentett. Számos országban ez nem csak alternatívája, hanem sokak számára az egyetlen út a felsőoktatáshoz.
Az afrikai kontinensen a Világbank adatai szerint a középiskola befejezése utáni öt évben csak a lakosság 9%-a jut el felsőoktatásig, ami a világon a legalacsonyabb arány.
Így tanulnak az afrikai diákok online
Az Unisa jó példája annak, hogyan formálja a földrajz és a társadalmi egyenlőtlenségek a távoktatás megtapasztalását. Több mint 370 000 hallgatóval Afrikában ez a legnagyobb online egyetem. Egy kutatás során 28 különböző afrikai országból érkező posztgraduális diákot kérdeztek a tapasztalataikról, akik már gyakorlottak voltak a távoktatásban.
Kiderült, hogy a távoktatás sok helyen az egyedüli lehetőség, ám távolról sem tökéletes. A legnagyobb akadályok: gyenge infrastruktúra (lassú internet, akadozó áramellátás), anyagi nehézségek, valamint kulturális és nyelvi akadályok. Ezek miatt fontos, hogy maguk az intézmények is keressenek megoldásokat a hatékonyabb és igazságosabb távoktatásért.
Vidéki hátrány, városi előny
A városban tanulók közül 18 diák úgy érezte, hogy az online tanulás valóban felszabadító. Ugyan drága az internet, de elérhető, az áramszolgáltatás megbízhatóbb, és könnyebb hozzáférni a digitális anyagokhoz. Ez lehetőséget kínál arra, hogy a tanulás, munka, család egyensúlyban maradjon.
Mindezek dacára vidéken minden sokkal nehezebb. Egyetlen fájl letöltése órákba telhet, az internetkávézókba való utazás időt és pénzt vesz el. Valaki Zimbabwéből elmondta, rendszeresen azért marad le a beadási határidőkről, mert a faluja internetkapcsolata nem működik. Egy kenyai hallgató kéthetente utazott Nairobiba tananyagért, mert hitte, hogy a tanulás megváltoztatja az életét – miközben sokan elgondolkodnak, vajon megéri-e a küzdelem.
Ugyanakkor épp a nehézségek mutatják meg, mennyire vágynak a diákok a tanulásra: a fáradságot és kiadást vállalják, mert hisznek abban, hogy ez egy jobb jövő záloga.
A távoktatás sötétebb oldala
A problémák valósak: magas internetdíjak, megbízhatatlan áramellátás és adatkapcsolat, a női diákokat ráadásul gyakran több családi teher is nyomja. A rugalmasság sokszor magányt jelent, ha nincs támogató közösség – gyakran érzik magukat elszigeteltnek azok, akiknek környezetük nem érti meg a küzdelmeiket.
A távoktatás fenn is tarthatja az egyenlőtlenségeket, mivel a jobb helyzetből induló, városi diákok több lehetőséggel rendelkeznek. A digitális szakadék nő: nemcsak az eszközhasználatban van különbség, hanem abban is, mennyire érzik magukat az egyetemi közösség részének.
Hogyan lehet igazságosabb a távoktatás?
A továbblépéshez szükség van olcsóbb internetre és megbízható áramellátásra, különösen a vidéki területeken. Az anyagi támogatást ki kellene terjeszteni az eszközvásárlásra és a mobilinternetre is. Jó lenne, ha tanulási központokat nyitnának a hátrányos helyzetű közösségekhez közelebb, és a női hallgatók különféle problémáira érzékeny intézkedéseket vezetnének be.
Afrikában a nyílt egyetemek már bebizonyították, hogy a távoktatás át tudja írni a jövőt. Az Unisa példája jól mutatja az eredményeket és a még megoldandó problémákat. A földrajzi helyzet ma még nagyban befolyásolja, ki tanulhat, de nem kell, hogy eldöntse, ki marad le örökre. Ha megfelelő beruházások és szabályozások születnek, a távoktatás egy lépéssel közelebb kerülhet ahhoz, hogy mindenkinek valódi, sorsfordító tudást adjon.
