A depresszió típusai és a testi következmények
A kutatás során hét éven át követték nyomon a résztvevőket, akik kezdetben mind egészségesek voltak – sem szívprobléma, sem cukorbetegség nem szerepelt a kórelőzményükben. Részletes kérdőívet töltöttek ki, így két fő depressziós típus rajzolódott ki: a melankolikus (jellemző a kora reggeli ébredés, étvágytalanság) és az atipikus, energiahiányos depresszió (fáradtság, fokozott alvás- és étvágyigény).
Milyen betegségeket hoz magával?
A vizsgált időszakban a résztvevők körülbelül 8%-ánál jelent meg valamilyen kardiometabolikus betegség. Azoknál, akiknél atipikus depressziót állapítottak meg, 2,7-szer nagyobb eséllyel alakult ki cukorbetegség (2-es típusú), de körükben nem nőtt a szív- és érrendszeri bajok száma. A melankolikus depresszió viszont mintegy 1,5-szer nagyobb kockázatot jelentett a szívproblémák (szívinfarktus, sztrók [stroke]) területén, viszont náluk a cukorbetegség előfordulása nem növekedett.
Egyéni kezelésre van szükség
Az eltérő laboreredmények – például a gyulladásos és anyagcsere-folyamatok különbségei – is megerősítik: a depresszió egyes típusaiban teljesen más úton indulnak el a testi megbetegedések. A szakértők szerint ezért kulcsfontosságú, hogy a mentális panaszokat mindig az adott depressziós forma sajátosságainak megfelelően, személyre szabottan kezeljék, hiszen csak így előzhető meg vagy enyhíthető a társuló fizikai betegségek kialakulása. Ez a „precíziós pszichiátria” ugyanolyan prioritást igényel az egészségügyben, mint maga a depresszió kezelése – különösen, mivel előrejelzések szerint 2050-re Európában csak a cukorbetegek száma 66 millióra nőhet.
