A Hartbeespoort-gát súlyos terhelése
Dél-Afrika Észak-Nyugat tartományában, Pretoriától mintegy 40 km-re nyugatra található az 1920-as években épített Hartbeespoort-gát. Az itt kialakított mesterséges víztározó a Magaliesberg-hegység lábánál terül el, a Crocodile folyó (afrikaansul Krokodilrivier) tölti fel vízzel. A gátnak többféle funkciója is van: biztosítja a környékbeli városok és farmok ivóvízellátását, emellett kedvelt helyszíne a horgászatnak és különféle vízi sportoknak.
Állandó algavirágzás és invazív növények
A legtöbb nagy tóban időszakosan jelentkeznek algavirágzások, amikor a fotoszintetizáló algák vagy cianobaktériumok gyorsan elszaporodnak a vízfelszínen, elsősorban időjárási változások vagy tápanyag-utánpótlás miatt. Itt azonban folyamatos, extrém mértékű „hipereutrofizáció” zajlik: a vízben elképesztően sok a nitrogén és a foszfor, ami szinte egész évben kedvez a növények és algák burjánzásának.
A legfrissebb műholdfelvételeken sötétkék foltokat váltanak fel harsány zöld szigetek. Ezeket nemcsak algák, hanem a vízfelszínt beszővő invazív növények – például vízijácint (Pontederia crassipes) és Salvinia minima – alkotják.
Mérgező anyagok és halpusztulás
Az algavirágzás során veszélyes anyagok szabadulnak fel, amelyeket ki kell szűrni az ivóvízből, hogy ne okozzanak egészségügyi problémákat. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a felszíni növénytömeg csökkenti a vízben az oldott oxigén mennyiségét, így a halak nem jutnak elég oxigénhez – ezért is nevezik ezeket az oxigénhiányos területeket „halott zónáknak”. Ha ilyen zónák az egész tározó felszínét ellepik, az állatoknak sem marad menekülési útvonal.
2023 áprilisában tömeges halpusztulás következett be oxigénhiány miatt: több száz nagytestű ponty pusztult el. 2025 novemberében az algavirágzás újabb halpusztulást idézett elő, a halak szó szerint levegőért tátogtak a felszínen. Bár a virágzások időlegesen eltűnhetnek, a következő hullám mindig a küszöbön áll.
A szennyezés forrása
A közel 50 éve tartó hipereutrofizáció fő oka a Crocodile folyó, amely erősen szennyezett: a környező gazdaságokból és golfpályákról kimosódó, tápanyagokban gazdag műtrágya hosszú ideje zúdul a víztestbe. A bioremediáció, azaz biológiai megtisztítás a kilencvenes években rövid ideig sikeres volt, ám költségessége miatt gyorsan felhagytak vele.
Az élővilág mellett az embereket sem kímélik a mérgek: a vízi sportolók gyakran bőrkiütést kapnak, a kutyák pedig megbetegedhetnek, ha a szennyezett vízből isznak.
Következésképpen
A Hartbeespoort-gát ma már intő példája annak, hogyan vezethet a túlzott tápanyagterhelés és az invazív növények terjedése egy egykor élő, sokszínű vízi ökoszisztéma összeomlásához, veszélyeztetve az állatvilágot és az emberek egészségét egyaránt.
