Biometrikus adatok az MI szolgálatában?
A hasonlóság-észlelő (likeness detection), vagyis az arcfelismerő rendszer alapvetően azt ígéri, hogy riasztja a feltöltőket, ha valaki az arcukat felhasználva, engedély nélkül generál deepfake-videókat a rendszerben. Ez a funkció október óta elérhető, de most milliókra terjesztik ki, mégpedig a YouTube Partner Programban részt vevők számára.
A működése egyszerű: a szoftver átvizsgálja a YouTube-ra feltöltött videókat, és azonosítja, ha egy alkotó arcát manipulálták vagy mesterségesen generálták. A tartalomgyártó eltávolítást kérhet, ehhez viszont kötelező feltöltenie a személyi igazolványát és egy biometrikus videót az arcáról. Érdemes kiemelni, hogy a biometrikus adatok – például arc, hang vagy ujjlenyomat – alapvetően nagyon érzékeny személyes információknak számítanak, és csak jogalapon, szigorú szabályozások mellett használhatók fel.
Nem kizárt, hogy veszélyes precedenst teremt
Szakértők szerint az eszköz jelenlegi szabályozása nem zárja ki, hogy a Google hosszabb távon az így begyűjtött biometrikus adatokat MI-modellek betanítására használja fel. Ez alatt azt kell érteni, hogy a Google adatvédelmi nyilatkozata szerint a nyilvános tartalmak – így a biometrikus adatok is – a termékfejlesztés részeként bekerülhetnek az MI-betanításba.
Bár a YouTube hivatalosan azt állítja, hogy a feltöltött biometrikus videókat kizárólag az arcfelismerő működtetésére és azonosítási célokra tárolja, ez nem ad jogi garanciát a jövőbeli felhasználás ellen. Jelenleg a szolgáltatás használata teljesen önkéntes, de ha valaki igénybe akarja venni, nincs más választása: meg kell adnia az adatait.
Az alkotók helyzete és aggályai
Nem kizárt, hogy sok tartalomgyártó nincs tisztában azzal, mit vállal. Dan Neely, a Vermillio nevű, személyiségi jogi védelemre és tartalomlicencelésre specializálódott vállalkozás vezetője szerint az MI-korszakban mindenkinek az arca lehet az egyik legértékesebb vagyona, és ha ezt kiadják, később már esélyük sem lesz visszaszerezni felette a kontrollt.
A Loti vezérigazgatója, Luke Arrigoni még élesebben fogalmazott: szerinte a jelenlegi szerződéses feltételek lehetővé teszik, hogy a név összekapcsolható legyen az arc biometrikus mintájával, így bármikor előállítható rólad egy hamis, mégis élethű MI-alapú videó.
Érdemes kiemelni, hogy mindkét jogvédő cég óva int attól, hogy ügyfeleik feliratkozzanak a YouTube hasonlóság-észlelő funkciójára ebben a formában.
A tartalomgyártók mindennapjai: deepfake-invázió
A platformon maradva, a legismertebb YouTube-orvos, Mikhail Varshavski (Doctor Mike) is rendszeresen találkozik deepfake-videókkal, amelyekben az ő arcát és hangját veszik kölcsön reklámokhoz, egészségügyi tippekhez vagy átverésekhez. Hetente tucatnyi ilyen tartalmat kell ellenőriznie.
Varshavski több mint 14 millió feliratkozóval segít eligazodni az egészségügy világában. Már az első hamisítvány is sokkoló volt: valaki a nevével, arcával és hangjával hirdetett csodakúrákat a TikTokon anélkül, hogy bármit is tudott volna róla. Mindez rávilágít, mennyire egyszerű ma már a Sora vagy a Veo típusú MI-videógenerátorokkal bárkiről hamis, de hitelesnek tűnő videót gyártani, ha korábban sok tartalmat osztott meg nyilvánosan.
Ez alatt azt kell érteni, hogy például a Veo 3 algoritmusát legalábbis részben több mint 20 milliárd YouTube-videóval – így Varshavski több száz órányi anyagával – tanította a Google.
Jogdíjak és MI – van kiút?
Jelenleg a szerzők nem kapnak díjazást az engedély nélkül felhasznált arcképük vagy hangjuk után. Ez kontrasztban áll a YouTube Content ID rendszerével, amely szerzői jogi anyagokra épül, és főként a nagy lemezkiadók, filmstúdiók vagy tartalomkönyvtár-tulajdonosok használják jogdíjak behajtására.
Érdemes kiemelni, hogy a YouTube-nál keresik annak lehetőségét, hogyan lehetne hasonló jogdíjas modellt bevezetni az MI-alapú tartalomfelhasználás elterjedésekor. Egyelőre azonban csak annyi történt, hogy idén a YouTube lehetőséget adott a tartalomgyártóknak: engedélyezhetik, hogy harmadik fél MI-cégei a videóikon gyakoroljanak – anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Milliók éltek is ezzel, pedig semmiféle kompenzációra nem számíthatnak.
Káosz vagy átmeneti megoldás?
A tartalomgyártók reakciói vegyesek. Sok esetben a deepfake-tartalmakat nem távolítják el, mert nem érzik elég súlyosnak, vagy egyszerűen nem tudják, mit tehetnének. Nem kizárt, hogy a jóváhagyások és törlések alacsony aránya inkább tájékozatlanságból, semmint megelégedettségből fakad. Az MI-eszközök fejlődése miatt azonban egyre sürgetőbb, hogy ne csak a nagyvállalatok, de a tartalomgyártók is megértsék: az arcukhoz kötött digitális identitás védelme kulcskérdés lesz a jövőben.
