Metabolikus plafon: amit lehetetlen tartósan túllépni
Esetünkben ez azt jelenti, hogy az egyén hosszú távon – például 30-52 héten keresztül – nem képes átlagosan napi 2,5-szeres BMR-nél több kalóriát elégetni, függetlenül attól, milyen kemény a terhelés. Lényeges hangsúlyozni, hogy korábban egyes kutatások tízszeres BMR-t is lehetségesnek gondoltak, ez azonban csak rövid, intenzív időszakokban tartható. Az új felfedezés alapján viszont a szervezet a tartós, extrém terhelés során feladja a többi funkció optimalizálását, és mindent az aktuális teljesítményre koncentrál – így kompenzál.
Miből következtették ki ezt a határt?
A kutatók 14 elit sportolót – ultrafutókat, kerékpárosokat és triatlonistákat – vizsgáltak különböző versenyeken és edzési időszakokban. Speciális vízizotópok segítségével mérték, mennyi szén-dioxid távozik a szervezetből, vagyis mennyi kalóriát használnak fel az atléták. A többségük néhány napig elérte a napi 7–8000 kcal-t, ami hatszorosa a nyugalmi anyagcserének, ám hosszabb távon a teljesítményük visszaesett a már említett plafonhoz. A szervezet tartósan nem képes ennél többet produkálni, különben elkezdi saját tartalékait, az izmokat és a szöveteket lebontani.
A test okosan osztja újra az energiát
A vizsgálat szerint amikor az energiát az extrém sport veszi igénybe, automatikusan csökken más élettani folyamatok energiafelhasználása: kevesebbet izeg-mozgunk, kevesebbet akarunk mozogni, többet alszunk – mindez kalóriát takarít meg. Ebből kifolyólag a test zseniálisan egyensúlyoz a túlélés és a teljesítmény között.
Az átlagember el sem jut idáig
Esetünkben ez azt jelenti, hogy napi átlag 17-18 kilométert kellene futni egy éven át, hogy elérjük a 2,5-szeres BMR-t. Lényeges hangsúlyozni, hogy a legtöbben – a legtöbb sportoló is – inkább megsérülnek vagy kimerülnek, mielőtt ezt a kemény energetikai korlátot elérnék.
