Az élővilág leggyakoribb mintázata
Megfigyelések szerint a tükörpók például apró, fényvisszaverő lapocskákból álló mozaikot tud elmozdítani a potrohán, így változtatva a villódzó mintát. Ezek a csempeként illeszkedő lemezkék nem ritkák: cikkcakkban vagy hézagosan ott vannak a teknősök páncélján, trópusi gyümölcsök héján, de hasonló felépítés figyelhető meg a köles magjain vagy akár a cápák porcos csontvázán is. Egy friss katalógusban kutatók száz ilyen példát gyűjtöttek össze az állatok, növények, mikrobák és vírusok birodalmából.
Tetőcserép a sejtekből
A valódi „tesszelláció”, vagyis az egymás mellett, mégis rugalmasan illeszkedő kemény lemezek rendszere nem puszta látványelem, hanem valós szerkezeti megoldás. Egyes puhatestűek, mint az övescsigák (chitons), páncélja hajlékony lapokból áll, míg a cápák porcos váza is hatszögletű „téglarácsból” épül fel. Penészgombák ásványi „csempékből” építenek védőburkot, a rovarszem lencséit is ilyen szerkezet rendezheti. Ezek a minták segítenek a látásban, a mozgásban, és védik az élőlény testét.
A geometria mindenhol uralkodik
A hatszög alakú mintázatokat azért részesítik előnyben az élő szervezetek, mert hatékonyan fednek le ívelt felületeket, miközben lehetővé teszik, hogy a szövetek növekedjenek és rugalmasak maradjanak. Az ilyen szerkezetek jól ellenállnak a terheléseknek, ugyanakkor biztosítják a mozgékonyságot is. Ha egyszer felfedezed ezeket a mintákat a természetben, többé nem tudod nem észrevenni őket.
