Az atomsebességű elektronindítás titka
A tudósok mesterségesen olyan szerkezetet készítettek, amelynek a régi elméletek szerint lassú elektronelválasztást kellett volna mutatnia. Sőt, majdnem nulla energiaeltérésű polimeradót helyeztek el egy nem-fullerén típusú akceptor mellé. A feltételezések szerint ez a párosítás gátolta volna a töltések gyors szétválását, mégis az ellenkezője történt: az elektron rendkívül gyorsan, az atomrezgések tempójához közeli ütemben ugrott át az anyaghatáron. Ráadásul mindezt egyetlen összefüggő molekularezgés hajtotta végre, mint egy molekuláris katapult.
Új szemlélet a napenergia-tervezésben
Korábban úgy hitték, hogy az ultragyors töltésszétváláshoz óriási energiaeltérés és erős elektronikus csatolás kell – ezek viszont épphogy rontják a napelemek hatékonyságát. A legújabb kísérletek azonban azt bizonyítják, hogy a kulcs inkább az, hogyan rezegnek a molekulák. A fény elnyelése után a polimer magas frekvenciájú rezgésbe kezd, ami úgy löki át az elektront a határon, mint egy irányított lövés – nem véletlenszerű sodródás, hanem precíz, ballisztikus mozgás.
A molekularezgésből fegyver lesz
Ultragyors lézerkísérletekkel mérték, hogy a polimerben a rezgések keverik az elektronállapotokat, szó szerint átrúgva az elektront az akceptor molekulára, ahol újabb, koordinált rezgést indít. Ez a kristálytiszta, összefüggő rezgés ritka a szerves anyagoknál, ugyanakkor bámulatosan gyors (és „tiszta”) töltésátvitelt tesz lehetővé. A mérések szerint az elektronok pontosan abban az ütemben mozognak, ahogy az atommagok is rezegnek – ezzel teljesen új tervezési elvek nyílnak meg a napenergia számára.
Napelemek hatékonyságának új korszaka
Az eredmények felvetik, hogy a jövő napelemeit érdemes nem a molekularezgések elnyomásával, hanem épp azok kihasználásával tervezni. Ilyen szupergyors töltésszétválás kulcsfontosságú organikus napelemekben, fotodiódákban, sőt hidrogén-előállító fotokatalizátorokban is. A természetben hasonló folyamatok zajlanak a fotoszintézis során is. Sőt, a Cambridge-i kutatócsoporthoz olasz, svéd, amerikai, lengyel és belga szakemberek is csatlakoztak a kutatáshoz. A felismerés szerint nem az anyag statikus szerkezete szabja meg, mennyire hatékony a napfény energiájának hasznosítása, hanem az, hogy mennyire sikerül a molekularezgéseket a folyamat javára fordítani. Ez teljesen új fejezetet nyithat a napenergia fejlesztésében.
