Téves biztonságérzet és alkalmatlan rizikóbecslők
A kutatás rávilágít, hogy az általánosan alkalmazott, ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegségre (ASCVD) vonatkozó kockázati pontszám, illetve a PREVENT sem képes egyénre szabottan felismerni a veszélyben lévőket. A PREVENT ugyan több tényezőt vesz figyelembe, de még így is rengeteg, szívinfarktushoz vezető esetet nem jelez előre – különösen azoknál, akiknek nincsenek klasszikus tüneteik, mint a mellkasi fájdalom vagy a légszomj.
Valószínűsíthető, hogy az érintettek jó részénél már jelentős, de némán megbúvó plakkok szűkítik az ereket; ez a jelenlegi vizsgálati módszerekkel szinte láthatatlan. A tanulmány vezetője, Amir Ahmadi szerint alapjaiban kellene újragondolni a jelenlegi diagnosztikai megközelítést: nem elegendő a rizikószámok és panaszok alapján dönteni, hanem szükség lenne a plakkok célzott szűrésére, például képalkotó vizsgálatokkal, még azoknál is, akik tünetmentesnek tűnnek.
Miért csalóka a jelenlegi rendszer?
A háziorvosok rutinszerűen számolják ki a páciensek 10 éves szív- és érrendszeri rizikóját olyan tényezők alapján, mint életkor, nem, vérnyomás, koleszterinszint, cukorbetegség, dohányzás. Ezek alapján kategorizálnak: alacsony (5% alatt), határeset (5–7,5%), közepes (7,5–20%) vagy magas rizikójú (20% fölött).
A kutatás során 474, 66 év alatti, korábban szívbetegségben nem szenvedő páciens első infarktusát elemezték. Ha a kórházba kerülésük előtt két nappal értékelték volna őket a jelenlegi módszerekkel, az ASCVD szerint 45%-uk, a PREVENT alapján 61%-uk nem kapott volna megelőző kezelést vagy további vizsgálatot. Ugyanakkor az érintettek 60%-a csak a szívinfarktus előtti két napon belül érzett először tüneteket – vagyis csak ekkor derült fény az évek óta zajló folyamatokra.
A késői tünetek csapdája
A fő probléma, hogy a panaszok – ha egyáltalán jelentkeznek – túl későn hívják fel a figyelmet a bajra. Így a hagyományos, tünetalapú kockázatbecslés önmagában alkalmatlan a hatékony megelőzésre. Sőt, rengeteg infarktus olyanoknál történik, akik a populációs modellek alapján biztonságban érezhették magukat.
A tanulmány első szerzője, Anna Mueller szerint az egyén szintjén a kizárólag klasszikus tünetek vagy az alacsony rizikó nem jelent valódi védelmet. Szükség lenne olyan ellátási gyakorlatra, ahol a hangsúlyt a tünetmentes, de már jelen lévő érelmeszesedés kimutatására helyezik.
Képalkotó vizsgálatok jelenthetik a jövőt
A megoldás valószínűleg abban rejlik, hogy a jövőben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az erek állapotát közvetlenül vizsgáló, plakkokat felfedő képalkotó eljárások. Ezek a módszerek lehetővé tehetik, hogy a rejtett veszélyben lévők is időben kezeléshez jussanak, akár már tünetek nélkül is. Ugyanakkor a kutatóknak még további vizsgálatokra lesz szükségük ahhoz, hogy pontosabb, költséghatékonyabb stratégiákat dolgozzanak ki a néma infarktus ellen, mielőtt az végzetessé válna.
