Jég, amely gátat szab – vagy éppen nem
Amikor a jégselfek – például a Wordie, illetve a sokkal nagyobb Ronne vagy Ross – összeroppannak, megszűnik az akadály, amely megakadályozza, hogy az óriási mennyiségű gleccserjég akadálytalanul a tengerbe jusson. Bár a Wordie viszonylag kis jégself volt, és csak milliméteres tengerszint-emelkedést okozott, a Ronne és Ross jégselfek olvadása akár 5 méteres tengerszint-növekedést is előidézhet. Ez már egy fél ország eltűnését jelenthetné például Dániában – ahová, bár messze van az Antarktisztól, mégis eljut a déli jég olvadásának következménye, hiszen a gravitációs hatás miatt az északi féltekén a vízszint még nagyobbat nő.
Poros légifotók: a múlt adatai kulcsot adnak a jövőhöz
A koppenhágai kutatók a Nature Communications (Nature Communications) folyóiratban közölt tanulmányukban egyedülálló adatsort állítottak össze: régi, archív légifelvételeket vetettek össze modern műholdképekkel, hogy folyamatos idősorban figyelhessék meg a Wordie-jégself összeomlásának teljes folyamatát az 1960-as évektől kezdve. A fényképeket egy úgynevezett structure-from-motion fotogrammetriai eljárással elemezték, amely lehetővé tette a jég vastagságának, kiterjedésének és áramlási sebességének pontos mérését – térben és időben.
Ami valójában olvasztja: nem a levegő, hanem az óceán
A kutatók meglepő eredményre jutottak. Bár eddig azt gondolták, hogy elsősorban a melegebb légkör vagy a felszínen összegyűlő olvadékvizű tavak okozzák a jégselfek pusztulását, a részletes elemzés ezt cáfolta. Kiderült, hogy a legfőbb tényező a jég és a tenger találkozásánál zajló olvadás, amelyet az óceán hőmérséklet-emelkedése indít el. Az alulról érkező melegebb tengervíz szó szerint felfalja a jéglap alsó részét. Az ilyen olvadás lassabban, de biztosabban vezet összeomláshoz, és nehezebbé teszi a visszafordítást.
Ami lassabban pusztul, azt nehezebb megmenteni
Bár a kutatás szerint az összeomlás akár lassabb is lehet a korábban feltételezettnél, ez sem szívderítő. Az antarktiszi jégselfek eleve óriási tehetetlenséggel rendelkeznek, így egy elindult folyamatot visszafordítani rendkívül nehéz – minél hosszabb ideig tart az olvadás, annál mélyebbre ágyazódik be. Ezért a szakértők egyértelműen hangsúlyozzák: a leghatékonyabb védekezés, ha most azonnal csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását, nincs idő késlekedni.
Jégselfek és a tengerszint: miért ennyire veszélyes?
A jégselfek valójában fékezik a szárazföldi gleccsereket. Ha eltűnnek, a gleccserek felgyorsulva olvadnak el, és minden egyes tonna jég, amely addig a szárazföldön volt, a világóceán vízszintjét növeli. Az antarktiszi jég olvadása gravitációs okokból is különösen az északi félteke tengerpartjait veszélyezteti – például Dánia partvidékét.
Hogyan lesz a fotóból tudomány?
A kutatók az 1966 és 1969 közötti többszöri repülésen készült képeket dolgozták fel: a structure-from-motion módszerrel a fényképek eltérő nézőpontjait felhasználva háromdimenziós modelleket készítettek a jégself állapotáról. Így nemcsak a múltban történt változásokat dokumentálták, hanem új módszert is adtak a jelenlegi és jövőbeli veszélyeztetett jégselfek valós idejű felméréséhez – ezzel pontosabban tervezhetők a klímaalkalmazkodási beruházások, akár már itthon, akár a világ bármely partján.
