Tágulás minden laborban
Tipikus eset, amikor egy kutató évekig próbál sikertelenül egy módszert, majd egy egyszerű ötlet mindent megváltoztat. Dudin a Genfi Egyetemen hat évig küzdött, hogy a fehérjékhez kötődő ellenanyagaival áthatoljon a célsejtek masszív membránján, ám a fagyasztás–olvasztásos eljárás mindig tönkretette a mintát. Végül a szomszéd laborban, a járvány alatt kipróbálta a tágulásos mikroszkópiát. Az eredmény bámulatos volt: minden sejt kitágult, minden festékanyag eljutott a célhoz, a szerkezetek kristálytisztán láthatóvá váltak.
Ez a módszer gyorsan teret nyert, mert olcsó, egyszerű és bármilyen alapmikroszkóppal kivitelezhető. Ahogy Dey, a Heidelbergi Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium kutatója mondja: ez valóban demokratizálja a mikroszkópiát, hiszen ma már szinte minden sejttani laborban elérhető.
Ismeretlen belső világok
Később Dudin és munkatársai ezzel az eljárással vizsgálták például a Sphaeroforma arctica nevű egysejtű eukariótát, amely több sejtmagot tartalmaz egyszerre. A módszerrel jól követhető volt a sejtosztódás és a sejtciklus minden állomása. Egy másik kedvenc a Lacrymaria nevű ragadozó csillós egysejtű, amelynek táplálkozási szerkezete rendkívül gyorsan működő mikrotubulusokból épül fel.
Tágulásos mikroszkópiával olyan részletek kerültek napvilágra, mint például a Rhinomonas nevű tengeri alga centrinfehérjékkel díszített mintázatai, amelyeket korábban senki sem látott. Az ultravastag páncélú kovamoszatokat (diatómákat) szintén sikerült feltérképezni, speciális, gyorsfagyasztásos eljárással.
Döbbenetes sejtbelsők és rettegett zsákmányszerzés
A Vorticella csillós egysejtűben centrinből felépülő, összetett hálózat mutatkozik, amit kizárólag ezzel a technikával lehetett feltárni. Ebben a szervezetben felfedeztek egy, a sejtosztódást előkészítő orsószerű szerkezetet is, valamint tubulinból felépülő fehérjehalmazokat a jellegzetes nyél mentén.
Különleges felfedezés született az Antarktisz közelében is, ahol egy dinoflagelláta szó szerint elrabolja a Phaeocystis antarctica néven ismert mikroalga kloroplasztiszait – és, mint kiderült, a teljes sejtmagot is, valamint a zöld színű, fotoszintézisért felelős fehérjekomplexumot. Ezáltal betekintést nyerhetünk a sejtmagos élőlények evolúciójának korai lépéseibe.
Átrendezett sejtvázak, új térképek
A Lingulodinium polyedra nevű dinoflagelláta kromoszómáinak és belső mikrotubulus-struktúráinak – például az axosztílusnak – elrendezése is feltárul a módszerrel. Több mint 60 dinoflagelláta-faj eddig ismeretlen sejtvázát sikerült így feltérképezni. Ezáltal olyan szerkezeti diverzitás rajzolódik ki, amelyre hagyományos mikroszkópiával esély sem lett volna.
A tágulásos mikroszkópia így forradalmasítja a sejtvizsgálatot: filléres anyagból, egyszerű felszereléssel teljesen újszerű részleteket mutat meg a mikrovilágban.
